Az álom ördöngös kapuján által, s túl az éj hold-sápadt mélységein, zenét szőttem szemem sugarával, s számolatlan éltem életeim, de most csak kínlódom és sikoltok, ha a reggel jő odakinn. Én még együtt forogtam a Földdel, léte hajnalán, míg láng volt az ég. Engem az űrnek sötétje tölt el, hol a bolygókra nincs...
Kicsiny Tigris, Blake atyánk fényében szép sárga láng. Mily látomás lelte hát krómszemedben otthonát! Ha sok kis srác ingerel, s tart, bár futnál innen el: Mily sötét tan, mit lehelsz s miákod közé keversz? Fordította Vachter Ákos...
Feketén dereng a szirtfok mögöttem, s messze sötétlik a parti homok. Mély homályba fulladt ösvényen jöttem... Veszett múltamra búsan gondolok. Lágyan nyaldossa a part menti szirtet a tenger, e hangot jól ismerem, Vállamra hajtva fejét, egykor itt tett Unda, a tündér, sétákat velem. Fényes a nap, min találkoztam véle, édes mint szellő a...
Kiirtották, s hol az éjszaka rég örök titkot fák közébe zár, most márványfalaktól roskad az ég, s tivornyáik hona lett a vár. Messze csodálta a széles vidék, fehér volt, soktornyú s elragadó, kristály és csontagyar, s koronaék ormain soha sem olvadt a hó. És termeiben sípok szava szólt, míg bor festett vörösre arcokat,...
A föld hótól fehér, a fagy völgyben rekedt, és a mélységes éj ül a dombok felett, s a csúcsokon fény jelöl szentségtelen ősi ünnepeket. Az égben halál, az éj iszonyteli, a halotti bál pedig ünnepeli az éjt: csak úgy ráng a Yule-kő körül, ami fehér és penész fedi. Itt a Föld-nép szelét meg...
Az éjjel lopva elröpül, Kihunyt, nem ég a tűz se már, Sok roppant árny körös-körül: Vonul a démonkarnevál. A bűvös könyv még fogva tart, S messzi birodalomba hív, Hol varázslatból lám kihajt, Mit kér az elme s vágy a szív. S a magányszoba nincs sehol, A szembe pompás kép hasít: Száz tornyos felleg-vár...
A torony fehér s a vad holdba ér, A fáknak ezüstje csillan, A kémény fölött vámpír szökött fel, szemek tengere villan, S száz hárpia közt elillan. A halott falut, mi eddig aludt, s napfényre sohase gyulladt, Kiűzte a hold, a felszínre folyt; a téboly folyója duzzadt, s az álmok kútjába fulladt. A hűs...
Az ősi kert felett lebeg a borúteli ég, árnyékhamuval telt ma meg az éjszakai lég. Nyomorultan hajlik a fű, szótlan a múltba lát, hordani még mily keserű a kis mancsok nyomát. Fordította Vachter Ákos...
Egy látomás lengett az éj tengerén, egy város derengett- maga volt a fény! Temploma mind márványfalú dicső tünemény! El sosem felejtem azt az évszakot, azt a sok fejetlen őrjítő napot, amikor a fehér leplü tél rám gyötrő tébolyt szabott. Még szebben, mint Zion csillant odafenn, amint az Orion elfödte szemem, régmúlt, homályos emlékekkel...
A Záiszi Kertben esett meg, ama tejködü Záiszi Kertben, hol az éj üde kelyhe, az éjfél ragyogó nephalotja virágzik. Hol a csend befagyott tava szunnyad, s a patak csobogása se hallik, ahogyan Kathosz alkonylelkek lakta vak üregeiből lágy hulláma a földre kiárad. S hol csermelyen és tavon által oly messze fehérlik a sok szép,...
