Az MHPLT célkitűzései közt fontos szerepet kap H. P. Lovecraft költeményeinek fordítása magyar nyelvre. Olykor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Lovecraft nem csak prózai műveket alkotott, hanem mint poéta is remekelt. Több mint 300 költeményt hagyott az utókorra. Az egyesület számára nagyon fontos, hogy a projektekbe bevonja a hazai közösséget is, inspirálja és ösztönözze. Éppen ezért biztatunk mindenkit, aki kedvet érez hozzá, vegye ki a részét ebből a nagyon fontos és csodálatos folyamatból.
Az ősi kert felett lebeg a borúteli ég, árnyékhamuval telt ma meg az éjszakai lég. Nyomorultan hajlik a fű, szótlan a múltba lát, hordani még mily keserű a kis mancsok nyomát. Fordította Vachter Ákos
Egy látomás lengett az éj tengerén, egy város derengett- maga volt a fény! Temploma mind márványfalú dicső tünemény! El sosem felejtem azt az évszakot, azt a sok fejetlen őrjítő napot, amikor a fehér leplü…
A házak kuszán a mennyekig érnek, Hiúság lángjai örvénylenek; Mérges gomba virít kövén a térnek, Halál-fény lámpások felfénylenek. Olajos folyón fekete hídszörnyek, Névtelenségbe futó kábelek; Mély katakombák nyirkából kitörnek A napon rothadó bűzös szelek.…
Ama réges-régi kertről néha álmot látok én, hol májusban úgy tündököl a földöntúli fény, hol a tarka-barka virágból a szín lassan kivész, s a sok omladozó fal és oszlop tegnapot idéz. Hol a hasadékot…
(A ’The Coleraine’ jig dallamára) Jer, húzd közelebb a telt sörös kupád, Hisz csak az evés-ivás az, mi enyhet ád. Igyál a jelenre, míg élted ki nem húny, Rakd meg jól a tálcád, csak…
A Záiszi Kertben esett meg, ama tejködü Záiszi Kertben, hol az éj üde kelyhe, az éjfél ragyogó nephalotja virágzik. Hol a csend befagyott tava szunnyad, s a patak csobogása se hallik, ahogyan Kathosz alkonylelkek lakta…
Robert Bloch „Az arcnélküli isten” című történetéhez készült rajza okán Sötét szakadékban lüktet az ezer arcu éj, Mily ocsmány s éhes, süveg födte árnyakat füröszt; Fekete szárnyak ütemére hullámzik a mély A lélektelen ürességnek…
Hallga hát! Sűrű éjen át A Hőst, s hajóhadát Hazahívó kürtjel buzdítja Viszontlátni asszonyát. Csaták sorát, s Trója falát Megvívta győztesen. Ám Neptun haragja gáncsolá Hogy kelepcébe így essen: Egy pusztító vihar után Rejtelmes…
Bús felhők ölelik a megfeketült tornyot, S sűrű rengeteg fojtja idő rágta alapját. Árny és csönd, moha s penész foga vájt Fakó kövébe, mely tűnt korban mint kőkör állt. Sem láb nesze, sem madárdal…
Egy lugas-kertű’ lakás közel egy dombhoz, hol csak lócák mesélik hogy egy rút betegség rémlik. Hol oly’ vén tölgyek, holtakból élnek, s mint lassan kortyolják (zöld s hideg) borát az tőkének. Embertelen táplálékból élnek, és…