Folytatódik Molnár András Portré S. T. Joshiról című esszéje, amely a Joshi által, az egyesület részére felajánlott könyvek magyar nyelvű e-book kiadásainak elejére fog kerülni idővel. András gigantikus esszében mutatja be S. T. Joshi, az egyesület mentorának és tiszteletbeli tagjának életművét, szerepvállalását a lovecraft közösségben, Lovecrafttal kapcsolatos tevékenységére fókuszálva.
Terjedelme miatt az esszé nem jelenhet meg egyetlen bejegyzésben, ezért a Levelezés, a Bibliográfia, a Versfordítás és a Cthulhu-mítosz rovatokhoz hasonlóan, hetente vagy kéthetente fog megjelenni belőle egy újabb rész a honlapon. Az első rész itt található, a második rész pedig itt, melyek elolvasását szívből ajánljuk.
3. Kutatómunka Lovecraft körül
Joshi nem tétovázott, amikor úgy gondolta, hogy annyi időt és energiát szentel Lovecraftnak, amennyit csak bír. 1975. május-június során egy 82 oldalas értekezést írt H. P. Lovecraft: A Critical Analysis címmel, ami saját bevallása szerint sem különösebben mértékadó munka, alapvetően a fikciós Lovecraft-írások bemutatása és kritikája, viszont ez a munka már tükrözi és előreveti a tevékenységét fűtő lelkesedést. Az elemzés majdnem meg is jelent, a Shroud Publishers nevű kis kiadó igent mondott a kéziratra és 250$-os honoráriumban állapodtak meg Joshival, végül azonban a megjelentetés (és persze a kifizetés) elmaradt.[i] Amikor kapcsolatba lépett Dirk W. Mosiggal, az utóbbi átnézte és sok helyen korrigálta az elemzést, amit Joshi később alaposan át is dolgozott, de a dolog végül annyiban maradt, hogy írt róla egy lesújtó kritikát a középiskolás korában alapított, Forum című lapjának 1976. márciusi számába, és elégedettséggel nyugtázta, hogy az elemzés sohasem jelent meg nyomtatásban.
Az H. P. Lovecraft: A Critical Analysist követően a Lovecraft-témájú saját monográfiák írása egy ideig parkolópályára került, de tennivaló így is maradt bőven. 1975. július 1-jén, vagyis épp csak 17 évesen Joshi elkezdett összeállítani egy anyagot A Collection of H. P. Lovecraft Criticism címmel, amelyben a Lovecraft halála óta eltelt mintegy négy évtized jelentős kritikai tanulmányait gyűjtötte össze. A válogatás elég nehézkesen jutott el a megjelenésig, azonban a korai Lovecraft-kritika jelentős sikere volt, hogy egyetemi kiadó, az Ohio University Press vállalta a gondozását. Az 1980-ban kiadott könyv a munkacímtől eltérően, H. P. Lovecraft: Four Decades of Criticism címmel jelent meg, és számos más kiváló tanulmány mellett tartalmazza Fritz Leiber A Literary Copernicus című, rendkívül éleslátó esszéjét, amely nagyban hozzájárult Lovecraft irodalmi jelentőségének megfelelő értékeléséhez. A kötetben – mintegy kontrasztként – olvasható Edmund Wilson híres-hírhedt, lesújtó kritikája (Tales of the Marvellous and the Ridiculous) Lovecraftról, ami eredetileg a The New Yorker 1945. november 24. számában jelent meg. A Four Decades of Criticism alapvető szükségletet elégített ki azzal, hogy egy forrásban összegyűjtötte a Lovecraft kritikai értékelésével összefüggő fontos írásokat, melyeket napjainkig hivatkoznak a Lovecraft-kutatásokban.
Két további tanulmánykötetet érdemes kiemelni Joshi szerkesztői munkásságából. Az An Epicure in the Terrible: A Centennial Anthology of Essays in Honor of H. P. Lovecraft Lovecraft születésének századik évfordulója alkalmából született, Joshi és Schultz közös szerkesztésében. A könyv eredetileg 1991-ben jelent meg, majd 2011-ben napvilágot látott egy frissített újrakiadása. Ha a Four Decades of Criticism a korai Lovecraft-kritika alakulásáról, fejlődéséről adott képet, az An Epicure in the Terrible az ereje teljében lévő kutatások színe-javából ad egy csokorra valót, a benne olvasható tanulmányok – különösen a kötet jelentős részét kitevő tematikus írások – változatos perspektívákat nyújtanak Lovecraft fikciójának értelmezéséhez. A 2011-es Dissecting Cthulhu: Essays on the Cthulhu Mythos címe értelemszerűen előrevetíti a témáját. A benne foglalt tanulmányok nagy része az 1980-as és 90-es években jelent meg először a Lovecraft Studiesban és a Crypt of Cthulhuban, a válogatás célja a lovecrafti „mitológia” körüli tévhitek eloszlatása; a kötet aktualitását az adta, hogy ebben az évtizedben kezdett fellendülni a lovecrafti világ újraértelmezése (ami egyebek között éppen Joshi Black Wings című novellaantológia-sorozatában is megmutatkozott).
Joshi ebben az időszakban bibliográfiaírásba is kezdett, vagyis Lovecraft összes megjelent írásait és a róla megjelent szakirodalmi anyagokat igyekezett lajstromba venni. Nem ő volt az első, aki erre kísérletet tett. Mark Owings és Jack L. Chalker 1973-ban összeállított egy ilyen dokumentumot, és Joshival párhuzamosan David E. Schultz is dolgozott hasonlón. A Joshi-bibliográfia ötlete a Four Decades of Criticism kiadásával összefüggésben, a folyamat egyfajta „melléktermékeként” merült fel: Joshi tudatosan egyetemi kiadókat ostromolt a tanulmánykötettel, mert meg volt róla győződve, hogy Lovecraft a rajongói körnél szélesebb figyelmet érdemel, ezt pedig egy ilyen kiadó jobban tudja biztosítani. Egyik érdeklődő levelére a Kent State University Press válaszolt, és az iránt érdeklődött, hogy egy bibliográfia elkészítésére vállalkozna-e (az egyetemet a tanulmánykötet nem érdekelte). Joshi igent mondott, jóllehet fogalma sem volt arról, hogyan kell bibliográfiát készíteni. Ha hihetünk a beszámolójának, a kiadói kapcsolattartó még egyetemi oktatónak is vélte és „Professor”-nek szólította.[ii] A bibliográfia mindenesetre elkészült, majd azt Joshi többször aktualizálta. Eközben Lovecrafthoz kötődően egy másik hasonló vállalást fűződik a nevéhez: Lovecraft személyes könyvtáráról is készített katalógust.
Joshi még a ’70-es években elérkezettnek látta az időt arra is, hogy a Lovecraft-kutatások önálló, rendszeres megjelenési felületet kapjanak. E célkitűzés először a Lovecraft Studies című folyóiratban öltött testet, amely 1979-től 2005-ig többé-kevésbé rendszeresen, félévente jelent meg, Joshi elmondása szerint húsz évig óramű pontossággal; ez a rend a lapot kiadó Necronomicon Press vezetőjének, Marc Michaud-nak személyes nehézségei miatt bomlott meg az utolsó években. A Lovecraft Studies megszületése nagyjából egy időre esik a Crypt of Cthulhu 1981-es alapításával, amely Robert M. Price nevéhez köthető. Nem sokkal a Lovecraft Studies 2005-ös „elcsendesülését” követte az éves rendszerességű, jelenleg is futó Lovecraft Annual megalapítása 2007-ben. Az új kiadványt már a Hippocampus Press gondozta, amelyet Joshi 1999-ben alapított Derrik Hussey-val, eleinte a lovecrafti vonatkozású kiadványok megjelentetése céljából. Joshi számos eredeti tanulmánya a fenti folyóiratokban látott először napvilágot. Ez az aktivitása különösen pályafutása korai szakaszában volt intenzív, a Lovecraft Annualben néhány könyvrecenziót leszámítva nem sok anyag jelent meg a neve alatt.
Tulajdonképpen Joshi Lovecraftot érintő irodalomelemzési munkássága az egyéb tevékenységéhez viszonyítva csekély (még ha önmagában egy elég vaskos kötetet is tesz ki). A saját kutatómunka terén a fő profilja inkább Lovecraft életrajza, szakmai pályafutása, gondolatvilága, továbbá az egyes írások keletkezéstörténete. Ebben a körben meglehetősen változatos témaköröket boncolgatott Lovecraftnak a kora különféle magazinjaihoz fűződő kapcsolatától a fikciós írások önéletrajzi elemein keresztül az írásaira való irodalmi és egyéb hatásokig. Ezek amolyan „rajongói anyagok”, amelyek izgalmasak Lovecraft kedvelő számára, azonban nem ásnak le maguknak a fikciós írásoknak a „velejéig”. Tévedés volna azonban alábecsülni a fikciós írások tartalmát feszegető munkáit, mert fontos meglátásokat tartalmaznak. Joshi sohasem volt hivatásos irodalomtudós, nem ment egyetemi pályára és nem törekedett arra, hogy az irodalomtudomány „hivatalos” szakmai felületein publikáljon; önéletrajzi kötetében többször meg is jegyzi, hogy nem vonzódik sem az egyetemek steril világához – ezt a benyomást kifejezetten a princetoni élményei ébresztették benne –, sem az irodalomtudomány bikkfanyelvezetéhez,[iii] és a tanítás sem érdekelte. Egy Facebook-poszt alatt[iv] egy hozzászóló „nem akadémikus tudósnak” (non-academic scholar) hívja Joshit, és ez a megjelölés találó.[v] Ez a „nem hivatalosság”, amely az 1970-es és 80-as években felemelkedő Lovecraft-kritikát alapvetően jellemezte, hiszen egy rajongói kör lelkesedéséből nőtte ki magát, alkalmas arra, hogy Joshi műelemzéseit közel hozza az olvasóhoz. Az irodalom tudományos megközelítésének számos módszere és irányzata alakult ki az idők során, amelyek egy része magát a szerzőt is kiiktatta a művek elemzéséből, ezzel azonban sok olvasó nem tud azonosulni. Joshi szemléletmódja „olvasói szemlélet”, úgy viszonyul a műhöz, hogy abban az élettapasztalata és társadalmi környezete által meghatározott egyéni szerző el akar mesélni egy történetet, üzenetet akar átadni. Ennek megfelelően Lovecraft egyes írásait alapvetően a szerző személyén és világnézetén keresztül veszi górcső alá, melynek során jelentős mértékben támaszkodik az író terjedelmes levélhagyatékára. Az ilyen irányú kutatómunkája során Joshi több jelentős tanulmányt írt, és megítélésem szerint alapvető jelentőségű eredményeket ért el – példának okáért – Lovecraft politikai nézeteinek a fikciójában való kimutatása, az „álomvilág” és a való világ kapcsolatának aprólékos kielemzése, vagy éppen a tudomány Lovecraft fikciós munkásságában betöltött szerepének feltérképezése terén. Joshi a tanulmányait a 2003-as Primal Sources: Essays on H. P. Lovecraft című kötetben adta ki, majd később ezt az anyagot további írásokkal bővítve kiadta 2014-ben Lovecraft and a World in Transition: Collected Essays on H. P. Lovecraft cím alatt.
Joshi terjedelmesen foglalkozott Lovecraft filozófiájával, világnézetével is. Ezirányú munkássága a fentebb kifejtettekhez hasonlóan jellemezhető: Joshi nem professzionális filozófus – ezt ő maga is elismeri és nem kíván más látszatot kelteni –, mint ahogyan természetesen Lovecraft sem volt az; Joshi ezért meggyőzően és érdekfeszítően tud szólni a laikus olvasókhoz, de mégis úgy, hogy nem butítja le Lovecraft bölcseletének sarkalatos pontjait, illetve az általa érintett kérdéseket. A témakörben végzett kutatásainak fontos állomása az 1990-es The Weird Tale című kötet, amelynek hat fejezete hat klasszikus rémtörténetíró kritikáját és gondolatviláguk bemutatását tartalmazza. A hat szerző Arthur Machen, Lord Dunsany, Algernon Blackwood, M. R. James, Ambrose Bierce és H. P. Lovecraft. A szelekció nem véletlen, olyan szerzők kerültek terítékre, akik meghatározó befolyással bírtak Lovecraft fikciójára,[vi] ugyanakkor korábban kevés kritikai figyelem irányult rájuk.[vii] A Lovecraftot illető megállapítások körében természetesen előkerül a kozmicizmus és a materializmus, de nézetem szerint legalább ennyire izgalmas és revelatív erejű az, hogy Joshi rámutat a Lovecraft egyes történeteiben végbemenő pszichológiai folyamatok materialista gyökerére, amelynek révén a szabad akarattal bíró, autonóm szubjektum fogalma kerül dekonstruálásra. Joshi filozófiai képzettségének – vagy egyszerűen csak figyelmének – hiánya e téren kicsit kiütközik: némiképp sajnálatos, hogy a Lovecraft által dekonstruált szubjektumkoncepció egyik fő képviselőjének, René Descartes-nak a neve egyszer sem kerül említésre sem ebben a könyvben, sem Joshi más, a témával foglalkozó írásában.[viii]
A The Weird Tale Lovecraft-fejezetéből újabb monográfia nőtt ki, amit szerzője kizárólag az írónak szentelt, ez az H. P. Lovecraft: The Decline of the West, amely szintén 1990-ben jelent meg. A címválasztás természetesen Oswald Spengler nagyívű eszmetörténeti és világtörténelmi tablójára tekintettel történt, amelynek első kötetét Lovecraft 1927 környékén olvasta, és amelynek megállapításai – mindenekelőtt a nagy civilizációk felívelését, virágzását és hanyatlását illetően – beszivárogtak egyes kései írásaiba. Joshi kötete három nagy egységre oszlik, az első Lovercaft személyes nézeteit mutatja be, a második a fikciós munkásságában megfigyelhető nézeteket, a harmadik pedig Lovecraft és Spengler szellemi kapcsolatát tárgyalja behatóbban. Joshi impozánsan bőséges forrásanyagot mozgat az egyes témák kifejtésekor. Joshi talán itt kamatoztatta a leglátványosabban az egyetemen szerzett antik irodalmi és filozófiai ismereteit, és rendkívüli alapossággal elemzi Lovecraft metafizikai és etikai gondolatait. Különösen a Lovecraft materializmusáról írt eszmefuttatása lebilincselő – bár tény, hogy kissé száraz –, hiszen Lovecraft gondolkodásában és a természettudományokra való nyitottságában a XIX. és a XX. század természetfelfogásának ütközését is tetten érhetjük. A XIX. század rideg, pőre, mechanisztikus szemléletét – amellyel Lovecraft lelkesen azonosult – a XX. század elején megingatta a relativitáselmélet és a kvantummechanika. Lovecraft lassan, de hozzáigazította saját nézeteit az új felfedezésekhez, és mindezt úgy, hogy materializmusából jottányit sem kellett engednie. Nem tűnik valószínűtlennek, hogy Joshi, akinek ateizmusát éppen Lovecraft segített tudatosítani és elmélyíteni, nagy beleéléssel és azonosulással fejtette ki a kapcsolódó gondolatait. Joshi nem csinál titkot belőle, hogy a The Decline of the West megírása nagyban hozzásegítette az ateisztikus gondolati hagyomány gyökereinek feltárására, és úgy tűnik, mintha Lovecraft emléke és Joshi között egyfajta szimbiózis jött volna létre. Ez pedig felveti annak kérdését, vajon Joshi más személyiségvonások rovására domborítja-e ki Lovecraft tudománycentrikus-materialista, ateista beállítottságát, vagy két rokon lélek egymásra találásáról van szó, akik az idő falán átívelve gazdagítják egymást. Nem elképzelhetetlen – persze a jelen kontextusban ez nem több tapogatózó hipotézisnél –, hogy előbb-utóbb valamelyest eltérő képet nyerünk Lovecraftról. Mindenesetre ha a jövőbeli kritikus egy „poszt-joshiánus” Lovecraft-kép kialakítására vállalkozik, a Joshi által felsorakoztatott forrásanyagok elengedhetetlenné teszik, hogy páratlan alapossággal fogjon hozzá a revízióhoz.
1996-ban – nem sokkal az H. P. Lovecraft: A Life után – jelent meg az A Subtler Magick: The Writings and Philosophy of H. P. Lovecraft című könyv, amit 1996 után 1999-ben újra kiadtak. Ez a kötet elsősorban a művekre fókuszál, azok keletkezéstörténetére, tartalmára és esztétikai értékelésére, és csak másodsorban Lovecraft világnézetére, jóllehet az első fejezet értékes áttekintést nyújt ebben a témában. Az A Subtler Magick barátságos terjedelmű kiadvány (szerzője szerint mintegy 120000 szavas), tökéletes „kapudrog” a Lovecraft-kritika világába és remek átfogó képet ad Lovecraft munkásságának spektrumáról (a saját fikció mellett a költészetről, a kollaborációkról és a levelezésről is). Természetesen a legnagyobb részt a fikciós írások boncolgatása tölti ki, ez azonban belátható, hiszen Lovecraftot ez a tevékenysége tette híressé, még ha levelezése – amely nemkülönben izgalmas olvasmány – a fikció többszöröse is. Engedtessék kicsit nyíltan bevonni az esszébe a szerzői szubjektumot: számomra is ez a kötet jelentette a kezdetet a Lovecraft világában való elmélyülésben.
Folytatása következik…
Molnár András
[i] Joshi: What Is Anything? 3. fejezet.
[ii] Az Egyesült Államokban a „Professor” titulus nem az egyetemi tanári címet elnyert oktatókat illeti meg, hanem mindenkit, aki egyetemen oktat.
[iii] Ebben az averzióban Joshi osztozott Robert M. Price-szal.
[iv] A kérdéses poszt szerzője Paul Tremblay, aki melegebb éghajlatra küldi Joshit, amiért utóbbi a személyes honlapján maró kritikát tett közzé a munkásságáról. Joshi kritikai bejegyzése a horror és weird irodalom újabb nemzedékével való következetes és fáradhatatlan torzsalkodásának epizódja, amely részben Lovecraft rasszizmusának megítélésével áll összefüggésben. A kérdést a 4. pontban részletesebben tárgyalom.
[v] A magyar „tudós” szó a humaniórák és a természettudományok művelőjét egyaránt felöleli, az angol nyelvben a természettudósokra alkalmazott scientist és a humán tudományokkal foglalkozókat jelölő scholar szavak révén élesebb különbségtétel jött létre, ezért a fordításom csak megközelítően pontos.
[vi] A kötetben tárgyalt szerzők között található a Természetfeletti rettenet az irodalomban négy „modern mestere”: Machen, Dunsany, Blackwood és James.
[vii] Az utóbbi kritériummal magyarázható, hogy Edgar Allan Poe, aki kétségkívül a legmeghatározóbb író volt Lovecraft életében, nem szerepel a könyvben, hiszen Poe munkásságát akkorra már alaposan kivesézte az irodalomtudomány, irodalomtörténeti szerepét illetően pedig nem sok kétség maradt.
[viii] Félreértés ne essék: ez nem csorbítja Joshi meglátásainak helytállóságát, viszont így háttérbe szorul a téma szélesebb kulturális és filozófiai kontextusa.
Borítókép: Matthew Ryan Williams, The New York Times