Folytatódik Molnár András Portré S. T. Joshiról című esszéje, amely a Joshi által, az egyesület részére felajánlott könyvek magyar nyelvű e-book kiadásainak elejére fog kerülni idővel. András gigantikus esszében mutatja be S. T. Joshi, az egyesület mentorának és tiszteletbeli tagjának életművét, szerepvállalását a lovecraft közösségben, Lovecrafttal kapcsolatos tevékenységére fókuszálva.
Terjedelme miatt az esszé nem jelenhet meg egyetlen bejegyzésben, ezért a Levelezés, a Bibliográfia, a Versfordítás és a Cthulhu-mítosz rovatokhoz hasonlóan, hetente vagy kéthetente fog megjelenni belőle egy újabb rész a honlapon. Az első rész itt található, melynek elolvasását szívből ajánljuk.
1. Lovecraft szövegeinek gondozása
Amikor Joshi a Brown Universityre való felvételét követően, 1976-ban Providence-be került, rávetődött a John Hay Library archívumának Lovecraft-dokumentumaira. Először a levelezésével foglalkozott, amelyből hamar felsejlett számára, hogy az Arkham House-féle Lovecraft-összkiadásban megjelentetett írások dátumozása sok esetben téves. Ennek során, akkor még írógéppel, fáradhatatlanul gépelte a fellelt kéziratok szövegét, amivel már a kezdet kezdetén elkezdte összegyűjteni és rendbe szedni azt a bőséges forrásanyagot, amelynek kiadása még a jelen esszé írása pillanatában sem lezárt történet.
Joshi első, a neve alatt hivatalosan kiadott könyve 1978-ra datálódik. Ahogyan felidézi: amikor az archívumban való kutatásba vetette magát, okkal érezhette úgy, hogy az a részleg az ő kizárólagos felségterülete, ezért nagy meglepetésére szolgált, hogy két másik személy is kikérte az általa böngészett dokumentumokat. Amikor szóvá tette, hogy az „ő” Lovecraft-fiókjában keresgélnek, az idősebbik azt felelte higgadtan, hogy az a Lovecraft-fiók mindenkié. Így ismerkedett meg Marc Michaud-val és bátyjával, Paullal.[i] A találkozás idején végzős gimnazista Marc megalapított egy magánkiadót, a Necronomicon Presst, amely – meglehetősen amatőr kivitelezésben – publikálta Lovecraft különböző írásait. A közös hang megvolt tehát Marc és Joshi között, és együttműködésük első gyümölcse az Uncollected Prose and Poetry című válogatás volt (ennek két további része is megjelent később, szintén Joshi és Michaud közös szerkesztésében). Ettől kezdve Joshi sorozatban ontotta a Lovecraft-kiadványokat, amelyeket e helyütt meg sem kísérelek egytől egyig ismertetni, mindenesetre a Lovecraft and Weird Fiction: Selected Blog Posts, 2009-2017 című bejegyzésválogatás, amely 2017 decemberében jelent meg Joshi magánkiadójánál, a Sarnath Pressnél, a mellékletében mindösszesen 65 Lovecraft-szövegkiadást számlál, és a folyamat nem ért véget, hiszen a jelen esszé írásakor megjelenés előtt áll a The H. P. Lovecraft Cat Book, Lovecraft macskákkal foglalkozó írásainak gyűjteménye. Ebbe a döbbenetesen ambiciózus teljesítménybe beletartozik a levelezés egy jelentős részének kiadása is, ami ugyan nézetem szerint nem teszi fölöslegessé az Arkham House ötkötetes – és a magyar olvasó számára mindmáig nehezen beszerezhető – válogatott levelezését, ami továbbra is a Lovecraft-kutatások fő forrása, ha az író világnézetéről van szó, ugyanakkor Lovecraftnak a valamilyen szempontból jelentős partnereivel folytatott levelezésének partnerre lebontott kiadásával hatalmas mennyiségű és mélységű forrásanyag vált hozzáférhetővé a kutatók és érdeklődők számára, amelyek használatát a bőséges tárgymutató jelentős mértékben megkönnyíti, jobban, mint az Arkham House – egyébként kétségkívül nem hasztalan – tartalomismertetői. A levelezőtárs szerinti válogatás bizonyos mértékig a tematikus orientációt is lehetővé teszi, hiszen Lovecraft a különböző partnerekkel folytatott eszmecserék tematikus hangsúlyai némiképp eltértek, így például nagynénjeivel személyes életének eseményeit osztotta meg, James F. Mortonnal több szó esett a közügyekről vagy a faji kérdésről, míg Clark Ashton Smithszel terjengősebben lehetett értekezni a spekulatív irodalomról és a fantasztikum esztétikájáról.
Joshi elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Lovecraft fikciójának hiteles szövege hozzáférhetővé váljon napjaink olvasója számára és ismertté váljon a keletkezéstörténetük. Erre nagy szükség is volt, hiszen ma már ismert, hogy Lovecraft szövegein a pulpmagazinok olykor egyenesen brutális módosításokat és csonkításokat hajtottak végre. Ebben a feltárómunkában visszaemlékezése szerint nagy segítségére voltak az antik szövegek tanulmányozása során szerzett textológiai ismeretek, különösen az olyan extrém esetekben, mint amikor Az őrület hegyeinek öt változatát kellett összevetnie. Joshi e szövegkorrekciós tevékenysége egyébként meglehetősen későn, 2015-2017 folyamán tetőzött be, amikor három kötetben „variorum”, azaz a különböző szövegváltozatok feltüntetésével közzétett formában adta ki Lovecraft fikciós írásait, majd ezek mellett önálló kötetet kaptak a kollaborációs írások és a négermunkák.
A fikciós Lovecraft-szövegek kiadásának egyik legfontosabb állomása az volt, hogy a Penguin kiadó Joshi szerkesztésében, három kötetben megjelentette Lovecraft fikciós írásait (The Call of Cthulhu and Other Weird Stories, 1999; The Thing on the Doorstep and Other Weird Stories, 2001; The Dreams in the Witch-House and Other Weird Stories, 2004). E kiadványok szövegeihez Joshi bőséges jegyzetapparátust fűzött, amelyek történeti, életrajzi és kulturális kontextusba helyezik az adott művet. A háromkötetes kiadványt a The Annotated H. P. Lovecraft (1997) és a More Annotated H. P. Lovecraft című jegyzetelt válogatások előzték meg (ezeket a Dell adta ki). A Penguin-kötetek jelentősége abban áll, hogy megjelenésükkel új szintre lépett Lovecraft irodalmi fogadtatása, hiszen az Egyesült Államok egyik legismertebb könyvkiadója vette gondozásba ezeket a szövegeket. Mellékesen jegyezhető meg, hogy e fontos állomás után csakhamar következett a recepció betetőzése, amikor a Library of America című sorozatba egy Lovecraft-válogatás is bekerült, és ezáltal Lovecraft mintegy „hivatalosan” is az amerikai kánon részévé vált – a kötetet ugyan nem Joshi szerkesztette, azonban az ő korrigált szövegváltozatait használták fel hozzá.
A fikció és a levelezés mellett Joshi figyelmét nem kerülték el Lovecraft esszéi sem. Néhány elszórt kiadvány mellett ezek egy ötkötetes tematikus gyűjtemény formájában jelentek meg 2004-2007 folyamán (Amateur Journalism, 2004; Literary Criticism, 2004; Science, 2006; Travel, 2006; Philosophy; Autobiography and Miscellany; 2007). A jegyzetek mellett ez az esszégyűjtemény is el van látva tárgymutatóval.
Ezek mellett Joshi szerkesztett néhány tematikus Lovecraft-kiadványt. Érdekesség, hogy – Scott Connorsszal közösen – már 1979-ben publikált egy ilyen válogatást; ez történetesen az író asztrológiai tárgyú írásait tartalmazta (Science vs. Charlatanry: Essays on Astrology). A leginkább említést érdemlő azonban kétségkívül a 2010-es, a maga egyszerűségében beszédes című Against Religion, amely a szerkesztőjéről majdnem annyit elárul, mint tartalmának szerzőjéről, hiszen a markánsan ateista Joshi nem egyszer adott hangot abbéli meggyőződésének, hogy Lovecraft gondolatvilágában az ateizmus meghatározó, sőt, fontos ateista gondolkodónak tekinti.
2. Lovecraft életrajzai
Nem S. T. Joshi volt a Brown University egyetlen növendéke, akinek életére jelentős hatást gyakorolt a Lovecraft-kutatás. Néhány évvel előtte Kenneth J. Faig szintén az egyetem padjait koptatta. Faig ma Lovecraft családfájának és magánéletének egyik legelismertebb szakértője, a The Unknown Lovecraft (2009) és a Lovecraftian Voyages (2017), valamint tucatnyi genealógiai tanulmány szerzője, amikor azonban Joshi először hallott róla, akkor elrettentő példaként hozták fel a nevét: Faiget – aki matematikát tanult az intézményben – olyannyira magával ragadta Lovecraft, hogy egyetemi tanulmányait nemes egyszerűséggel elhanyagolta, és emiatt eltanácsolták. Amikor Joshi rátalált a Lovecraft-körre, új szakmai ismerősei arra intették, hogy kerülje el ezt a végzetet; ezt a feladatot sikerrel is abszolválta.
Látható, hogy Lovecraft életrajza már az 1970-es években sem kizárólag Joshit foglalkoztatta. Faig egyes részkérdésekben még mélyrehatóbb eredményekre is jutott, mellette pedig L. Sprague de Camp 1975-ben kiadta az első átfogó Lovecraft-életrajzot, az viszont kétségtelen, hogy Lovecraft életpályájának a mai napig definitív összegzését Joshi alkotta meg. Lovecraft felfedezésekor a de Camp-féle életrajz lenyűgözte és kikezdhetetlennek találta, visszaemlékezése szerint nem sokkal később viszont már kritikusan viszonyult hozzá, amit Lovecraft-életrajzi közleményeiben rendszeresen kifejezésre juttat. Legfőbb kritikai pontja – a mű jelentőségének elismerése mellett is – az, hogy de Camp nem érti Lovecraft személyiségét, amit el is ismer, viszont amikor szembesül e hiányosságával, egyfajta „fotelpszichologizálással” próbálja betömni a réseket a tudásában – tévesen –; továbbá de Camp kudarcot vallott abban, hogy feltérképezze Lovecraft gondolkodásának forrásait, és így torzan rekonstruálta világnézetének meghatározó elemeit, ráadásul ennek során aránytalanul nagy szerepet tulajdonított a rasszizmusának.[ii] Ugyanakkor a kötet fontos felismeréssel szolgált Joshi számára azáltal, hogy ráébresztette Lovecraft levelezésének jelentőségére.
De Camp életrajza mellett két személyes visszaemlékezés is megjelent 1975-ben. Frank Belknap Long Howard Phillips Lovecraft: Dreamer on the Nightside-ja természetesen szerzőjének puszta személye miatt is jelentős, hiszen Lovecraft egyik legfontosabb és legközelebbi barátjáról, levelezőtársáról és vitapartneréről van szó. Memoárjának megírását az ihlette, hogy vitába szálljon de Camp néhány állításával, akinek művét még kézirat formájában olvasta. Ha hihetünk Joshi értékelésének, a mű számos pontatlanságot tartalmaz, ami a Lovecraft halála óta eltelt időnek, a korosodó Long – 73 éves volt, amikor elkezdte saját összefoglalóját, 74 éves, amikor kiadták – hanyatló emlékezetének és a kapkodó megírásnak tudható be. A másik kiadvány szerzője Willis Conover, aki 1936 nyarán, 15 évesen lépett kapcsolatba a korabeli fantasztikum világának meghatározó alakjaival abból a célból, hogy újonnan alapított lapjába – presztízsének emelése végett – csekélyebb jelentőségű írásokat kérjen tőlük. Így kerül érintkezésbe Lovecrafttal is, aki felvetette, hogy Conover folytathatná a Természetfeletti rettenet az irodalomban közlését, ami korábban félbeszakadt, Conover pedig kapott is a lehetőségen, azonban a megjelentetésből végül nem lett semmi Lovecraft halála miatt, Conover pedig ezek után eltávolodott a fantasztikumtól.[iii] Visszaemlékezését mindenesetre megírta Lovecraft at Last címmel.
Joshi tehát egyáltalán nem vetődött kopár vidékre, amikor az 1970-es években a Lovecraft-kutatásnak szentelte magát, és az említett megjelenések híven tanúsítják, hogy valami „beindult” Lovecraft emléke körül a XX. század második felében. Ezekben a korai időkben még nem merült fel, hogy a de Camp-féle biográfia kritikai revízióra szorul. Érdekesség, hogy később, amikor Joshi már úgy látta, hogy ennek a revíziónak előbb-utóbb be kell következnie, hosszú ideig tartózkodott attól, hogy magára vállalja a feladatot, részben azért, mert úgy vélte, mások erre alkalmasabbak lennének, részben pedig azért, mert elmondása szerint eredetileg nem különösebben foglalkoztatta Lovecraft személyes élete. Végül 1993-ban fogott hozzá a temérdek energiát felemésztő, roppant sűrű kutatómunkához, melynek intenzitását jól szemlélteti, hogy 1995-ben – nem sokkal a mű befejezése előtt – egy-két hónapos szünetet kellett tartania. A végleges kézirat 508000 szóra rúgott (jegyzetekkel együtt mintegy 550000-re). A megírás után nem bizonyult könnyebbnek a kiadókeresés sem, e téren végül a régi barát és szakmai társ, Mark Michaud kínálta a megoldást, aki felkínálta a Necronomicon Press szolgálatait, amennyiben Joshi le tudja szűkíteni a művet mintegy 350000 szó terjedelműre. Joshi ennek eleget is tett. Az 1996-ra datálható és több kiadást megért eredmény az H. P. Lovecraft: A Life címet kapta.[iv] Ez a könyv hosszú ideig a Lovecraft-rajongók bibliáját jelentette. A mű már-már zavarba ejtő aprólékossággal ismerteti Lovecraft életének minden vetületét. Visszaemlékezése szerint nagy gondot fordított arra, hogy Lovecraft életének előrehaladásával párhuzamosan gondolkodásmódjának fejlődését is bemutassa – részben ennek hiányát rótta fel de Campnek –, és ezt a hangsúlyválasztás jól nyomon követhető a könyvet olvasva, amely részletesen taglalja Lovecraft világnézetének olyan sarkalatos pontjait – néha már gyerekkorától kezdődően –, mint az ateizmus és a mechanisztikus materializmus, a kozmicizmus („kozmikus közömbösség”), a korai konzervativizmus és az azt felváltó mérsékelt (és arisztokratikus vonásokkal kiegészített) szocializmus, a múlt mint a kaotikus világban való egyetlen biztos fogódzó, a macskaszeretet és persze a rasszizmus. Ez a kissé nehéz olvasmány olyan árnyalt képet ad Lovecraftról, az íróról és az emberről, amilyet egy korábbi írás sem, és aligha kétséges, hogy általa az 1996-os esztendőben szerző életművének egyik legmaradandóbb és legjelentősebb darabját tette le az asztalra. A kötet fogadtatásának talán leginkább említést érdemlő mozzanata az volt, hogy Joyce Carol Oates kért egy recenziós példányt a Necronomicon Presstől; könyvkritikája a New York Review of Books 1996. október 31-i számában jelent meg.
Joshi pályafutásának viszonylag korai szakaszában érintkezésbe került a brit Ramsey Campbellel, akit a XX. század talán legjelentősebb és legegyenletesebb színvonalú rémtörténetírójának tekint. Ezzel az együttműködéssel összefüggésben született meg az H. P. Lovecraft: A Life jelentős mértékben megkurtított verziója. Campbell javaslatára Joshi felvette a kapcsolatot a Liverpool University Presszel, ez a kezdeményezés eredményezte a megbízást a rövidített Lovecraft-életrajz elkészítésére. A feladat okozott nem kevés fejfájást Joshinak, mivel azt a kérést kapta, hogy legfeljebb 150000 szóra szállítsa le a könyv terjedelmét – az eredeti 350000-ről. A könyv mindenesetre elkészült a kért terjedelmi korlátok között, és A Dreamer and a Visionary: H. P. Lovecraft in His Time címmel lett kiadva 2001-ben, elsősorban angliai terjesztéssel.[v]
Noha már az 1996-os könyv is tekintélyt parancsoló mind a minőséget, mind a mennyiséget tekintve, Joshi 2010-ben rátett még egy lapáttal erre a teljesítményre, amikor a Hippocampus Pressnél kiadta az életrajz bővített és frissített új változatot. Ez az I Am Providence: The Life and Times of H. P. Lovecraft, amely mintegy 1200 oldalt tesz ki, és két kötetben látott napvilágot.
Folytatása következik…
Molnár András
[i] Joshi: What Is Anything? 4. fejezet
[ii] Joshi, S. T.: I Am Providence. The Life and Times of H. P. Lovecraft. Hippocampus Press, New York, 2013. Kindle. 26. fejezet.
[iii] Joshi: I Am Providence. 26. fejezet.
[iv] Joshi: What Is Anything? 7. fejezet.
[v] Joshi: What Is Anything? 8. fejezet.
Borítókép: Mary Wilson (STJ felesége) és S. T. Joshi, 2012. október