A mai nap, fontos nap a Magyar H. P. Lovecraft Társaság életében, hiszen ismét egy olyan sorozatot indítunk el, ami kiemelkedően fontos a lovecrafti közösség(ek) számára.
Molnár András gigantikus esszében mutatja be S. T. Joshi, az egyesület mentorának és tiszteletbeli tagjának életművét, Lovecrafttal kapcsolatos tevékenységére fókuszálva.
Felesleges lenne bármit is írni ebben a rövid felvezetőben, méltatni Joshit mint Lovecraft hiteles szövegeinek gondozóját, Lovecraft életrajzíróját, munkásságának kutatóját, Lovecraft védelmezőjét, hiszen ezt András megteszi az esszében, végtelen részletességgel és elfogulatlan objektivitással. Terjedelme miatt az esszé nem jelenhet meg egyetlen bejegyzésben, ezért a Levelezés, a Bibliográfia, a Versfordítás és a Cthulhu-mítosz rovatokhoz hasonlóan, hetente vagy kéthetente fog megjelenni belőle egy újabb rész a honlapon.
Portré S. T. Joshiról
Sunand Tryambak Joshi neve megkerülhetetlen, ha az ember H. P. Lovecraft mélyebb tanulmányozásába kezd. A horror meghatározó klasszikusa nyomorúságos anyagi körülmények között, elfeledetten hunyt el 1937-ben, azonban egy szűk irodalmi-baráti kör életben tartotta emlékezetét – és ebben minden ballépése mellett is úttörő szerepe volt August Derlethnek és az Arkham House-nak –, később pedig ez az emlékezet megszilárdult, amikor a késő XX. század olyan ikonikus horrorszerzői figyeltek fel Lovecraftra, mint Ramsey Campbell és Stephen King. Lovecraftnak a horrorirodalomban betöltött szerepe így nagy valószínűséggel biztosítva volt. Ugyanakkor abban, hogy beindult Lovecraft kritikai recepciója, mélyebb ismereteket nyerhettünk az íróról és az emberről, és hogy a különféle szerkesztési megpróbáltatásokat követően rendelkezésre állnak Lovecraft műveinek hiteles, ellenőrzött kiadásai, s ennek következtében egyáltalán lehetséges a megalapozott Lovecraft-kritika, Joshi elévülhetetlen érdemeket szerzett – ezeknek az érdemeknek része a jelen portré által felvezetett könyv is. Az alábbiakban Joshi munkásságáról igyekszem tömör körképet nyújtani. A portré fókuszában természetesen Joshi Lovecrafttal kapcsolatos tevékenysége áll, hiszen objektíve ez tekinthető életműve – mennyiségét és hatását tekintve egyaránt – legjelentősebb szeletének. Ezt a rangsorolást indokolja az írás rendeltetése is: S. T. Joshi felajánlotta a Magyar H. P. Lovecraft Társaság számára, hogy ingyen rendelkezésre bocsátja az A Dreamer and a Visionary: H. P. Lovecraft in His Time című életrajzi könyvét az egyesület általi lefordításra. Az egyesületben felmerült az az ötlet, hogy a fordítást egy esszé vezesse fel, amely bemutatja Joshi pályáját. Ennek az ötletnek a megvalósítása olvasható alább.
Fiatalkor, tanulmányok
S. T. Joshi pályájának ívét mindössze annyival is híven érzékeltethetném, hogy „normális gyermekkora volt, aztán szerkesztett és írt egy szekérderéknyi könyvet”; idén kiadott önéletrajzi könyvéből, amely What Is Anything? Memoirs of a Life in Lovecraft címmel olvasható, és amely meghatározó háttéranyagát képezi ennek az esszének, ugyanez a velős tanulság rajzolódik ki. A könyv kéziratának lezárásakor a szerző 285-re becsülte a neve alatt publikált kötetek számát, és a zárszó tanúsága szerint 300-ig nem tervez megállni. Ez a sajátosság menthetetlenül rajta fogja hagyni a nyomát a jelen esszé tartalmán is, hiszen megírásának létjogosultságát éppen a szóban forgó kötetek adják.
Joshi 1958. június 22-én született Indiában, a Mahárástra állambeli Púna városában, szülei harmadik gyermekeként két nővére, Ragini (szül. 1952) és Nalini (szül. 1955) után.[i] A kis Sunand kiváló értelmiségi környezetbe született; apai ági felmenői között több jeles indiai személyiség akadt, édesapja, Tryambak Mahadeo Joshi (1910-1994) pedig neves elméleti közgazdász és egyetemi oktató volt, aki a korabeli India meghatározó közszereplői körében is megfordult. Édesanyja, Padmini Tryambak Joshi (szül. 1927) matematikus volt, aki szintén egyetemi pályára lépett. Joshi grafomániáját elnézve nehezen hihető a tény, hogy gyerekként négyéves koráig egy szót sem szólt, ugyanakkor részben magyarázza azt, hogy miért nem emlékszik jóformán semmire az Indiában töltött évekből. Joshi kiskori szocializációjának fontos mozzanata volt, hogy nem kapott vallásos nevelést – apja meggyőződéses szekularista volt, aki úgy vélte, utódainak jogában áll érett fejjel dönteniük vallási elköteleződésükről –; ez valószínűleg nagyban hozzájárult markáns ateista kiállásához, ami a munkásságát ismerők szemében majdnem olyan határozott intellektuális ismertetőjegye, mint a rémtörténetek iránti elhivatottsága. A tény, hogy a fiatal gyermek szocializációjában a tradicionális indiai kultúrának vajmi csekély szerepe volt – amellett, hogy eleve fiatalon, mindössze ötévesen költözött –, talán hozzájárult ahhoz is, hogy az Egyesült Államokba költözését követően – amire 1963. július 12-én került sor – meglehetősen könnyen beletanult új hazájának kultúrájába. Ezt a feltételezést maga Joshi is megerősíti, amikor arról számol be, hogy az amerikai kultúrát már kisgyerekként megszerette, továbbá hogy abban a korban elvárás volt a bevándorlók felé, hogy levetkőzzék őshonos kultúrájukat – ezen a téren Joshinak nem sok mindentől kellett megszabadulnia.
Joshi ifjúkora – talán azt leszámítva, hogy apja 1963 és 1968 között Indiában dolgozott, távol a családtól, anyja pedig egyedül maradt három gyerekkel és egy befejezésre váró PhD-értekezéssel – meglehetősen átlagos volt: az óvoda és az általános iskola után jónevű gimnáziumba került, ezalatt az egyébként saját bevallása szerint félős és visszahúzódó gyerek alaposan kivette a részét a csínytevésekből, miközben a korabeli amerikai populáris kultúra számos elemét magába szívta; továbbá ez idő során megismerkedett a klasszikus zenével – a rémtörténetek és az ateizmus mellett egy további életre szóló szenvedélyével –, egy Catman és Bobbin című képregény, valamint több prózai alkotás formájában elkezdte kibontakoztatni kreatív ösztöneit, és nem utolsósorban tinédzserként szenvedélyes olvasóvá vált.
Joshi Lovecraft iránti rajongása szintén tizenéves korában alakult ki, és ez a mozzanat egész életét meghatározta. Már tizenhét évesen összeállította azt a szekunder irodalmi válogatást – igaz, kiadót csak évekkel később sikerült találnia neki –, amely ma H. P. Lovecraft: Four Decades of Criticism címen ismert, és a korai Lovecraft-kritika meghatározó jelentőségű dokumentumait tette olvashatóvá az 1980-as évek rajongói és kutató közege számára. Érettségi után azért döntött a Brown University mellett – jóllehet felvételt nyert a Yale-re is –, mert így hozzáférhetett a John Hay Library Lovecraft-archívumához. Amikor aztán a mesterképzést befejezte a Princetonon, többek között azért nem vágott bele a PhD-fokozat megszerzésébe, mert a „hivatalos” tudományos karrier csak korlátozottan tette volna lehetővé, hogy rajongása tárgyának szentelhesse magát (e döntésében elmondása szerint szerepet játszott az is, hogy idegenkedett az irodalomtudomány rideg, szakzsargonnal cifrázott világától, illetve tanítani sem vágyott). Ehelyett Lovecraft korrigált, lábjegyzetelt írásainak publikálásával, valamint Lovecraft és később más szerzők kritizálásával, kiadásával kezdett foglalkozni. 1984-ben szerkesztői állást kapott a Chelsea House kiadónál, ebben a pozícióban dolgozott a kiadó 1995-ös csődjéig, és ez volt élete egyetlen „rendes” állása, melynek megszűntével minden energiáját a szabadúszó szerkesztésnek és kutatásnak szentelte.
Lovecraft
Joshi visszaemlékezése szerint először egy 1969-es antológiában (Eleven Great Horror Stories) találkozott Lovecraft nevével, a kötet ugyanis tartalmazta a Rémület Dunwichbent, bár arról nincs adat, hogy el is olvasta-e a novellát. Akárhogy is, a név megmaradt az emlékezetében, és következő Lovecraft-élménye az Arkham House-féle háromkötetes összkiadás első kötete volt (At the Mountains of Madness and Other Novels), amelynek címadója nemes egyszerűséggel nem ment le a torkán a töménysége és a bőséges tudományos zsargon miatt. Ezután következett a The Dunwich Horror and Others, ami szintén nehéz szülésnek indult, nyitónovellája, A kriptában ugyanis nem nyerte el a fiatal olvasó tetszését, és a következő történet, a Pickman modellje is csak mérsékelt sikert aratott. Ezek után a harmadik novella, A patkányok a falban szolgáltatott igazságot és letaglózó hatást gyakorolt Joshira, aki a kötet kivégzése után végérvényesen a providence-i mesélő rabja lett.
Talán tényleg a csillagok baljós, gonosz együttállása kellett ahhoz, hogy ilyen szerencsés módon egymásra találjon a természetfeletti irodalom csonkolt és eltorzított életművű, félreértett úttörőjének hagyatéka és a kirobbanó munkakedvű, eltökélt, és nem utolsósorban tehetséges gimnazista. Lovecraft ezekben az időkben lassan, de biztosan kezdett kiemelkedni az ismeretlenség homályából, amiben jelentős szerepet játszott az Arkham House háromkötetes kiadás. Az 1960-as és 70-es években léptek színre Lovecraft első olyan követői, akik nem ismerhették őt személyesen; közülük természetesen Ramsey Campbellt kell kiemelni, akinek első, a lovecrafti univerzumba helyezett, azt továbbgondoló novelláskötete, a The Inhabitant of the Lake and Less Welcome Tenants 1964-ben az Arkham House gondozásában látott napvilágot (hozzátehetjük, a mindössze 18 éves szerző komoly biztatást kapott a kiadót igazgató Derlethtől). Lovecraft első átfogó életrajza, a Lovecraft: A Biography L. Sprague de Camptől 1975-ben jelent meg, pár évvel azután, hogy Joshi felfedezte az írót. A Lovecraft-recepció tehát éppen felszállóágban volt, Lovecraftról, Lovecrafttól pedig még bőven volt mit elmondani, amihez pontosan olyan elszánt rajongókra volt szükség, amilyen maga Joshi is volt.
Michel Houellebecq a H. P. Lovecraft: Contre le monde, contre la vie című, terjedelmes esszéjében rámutat arra az ellentmondásra, hogy Lovecraft, akit írói munkássága tett világhírűvé, sohasem tekintett saját magára professzionális íróként – noha természetesen szeretett volna azzá válni –, és elsősorban gentlemannek vallotta magát.[ii] Ez a hozzáállása a barátaival, ismerőseivel, ügyfélkörével való viszonyában világosan megmutatkozott, akik jellemzően egy különc észjárású, végtelenül szívélyes és odaadó emberként emlékeztek rá (Peter Cannon Lovecraft Remembered című válogatásából szinte egyöntetűen ez a kép rajzolódik ki), és akik emberként ismerték őt, azok egyként őszintén gyászolták. Lovecraft minden kétely nélkül lenyűgöző személyiségnek tűnik a róla és tőle rendelkezésre álló dokumentumok alapján, és ez vissza-visszaköszön a recepciójában is. Ez még a magyar recepcióban is tetten érhető: Kornya Zsolt, Lovecraft egyik meghatározó fordítója a „meghitt szellemi rokonság határát” súroló kapcsolatról ír közte és Lovecraft között a Szukits-féle összkiadás első kötetének előszavában,[iii] Tomasics József, a Black Aether magazin szerkesztője pedig úgy fogalmaz egy interjúban, hogy számára Lovecraft „követendő példa”. Lovecraft életében egy sor fiatal – nem ritkán tizenéves – lelkes pályatársra, követőre gyakorolt jótékony befolyást, olyan egyénekre, akik végül vagy nem a rémtörténet-irodalomban, vagy egyáltalán nem irodalmi téren váltak elismert alkotókká, szakemberekké (érdekes módon Lovecraft, amíg élt, egyetlen mértékadó horrorszerzőt sem „nevelt ki”, nagynevű zsánerkollégái pedig saját jogon tartoztak a szakma elitjébe). Az előbbi kategória neves képviselője Robert Bloch, a Psycho szerzője vagy Fritz Leiber, Fafhrd és a Szürke Egerész alakjainak létrehozója; az utóbbiból a régészeti pályát választó, fájdalmasan korán elhunyt Robert H. Barlow-t és az orvostudomány felé forduló Kenneth Sterlinget emelhetjük ki. Ezeknek az előzményeknek a kontextusában egyáltalán nem szokatlan, hogy Lovecraft Joshi jellemének alakulásában is közreműködött személyes inspirációként, aki az egyik legmeghatározóbb – a puszta irodalmi élményen túlmutató – hatásként azt emeli ki, hogy Lovecraft ösztönözte őt ateizmusának tudatosítására és elmélyítésére. Később, az egyetemi években, amikor Joshi elbizonytalanodott a tárgyválasztást és a motivációját illetően, Lovecraft és az ő antikvitás iránti szenvedélye érkezett a segítségére, amelynek nyomán Joshi is az antik irodalom és kultúra témakörébe vágó kurzusokat vett fel.
Joshinak a Lovecraft-életmű feltárásában és gondozásában betöltött szerepe az alábbi négy területen nyilvánult meg:
- Lovecraft hiteles szövegeinek gondozója. Ebbe a körbe a fikciós és nemfikciós írások, a versek, valamint a levelek egyaránt beletartoznak.
- Lovecraft életrajzírója.
- Lovecraft munkásságának kutatója, ideértve a saját tanulmányok írását éppúgy, mint a Lovecraft-kutatás eredményeit tartalmazó kiadványok szerkesztését.
- Lovecraft védelmezője.
A továbbiakban ennek a felsorolásnak megfelelően tárgyalom a témát, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyes területeken kifejtett tevékenységek értelemszerűen időben párhuzamosan folytak, a felosztás szerinti tárgyalás ennek megfelelően analitikai célokat szolgál.
Folytatása következik…
Molnár András
[i] Joshi, S. T.: What Is Anything? Memoirs of a Life in Lovecraft. Hippocampus Press, New York, 2018. Kindle. 1. fejezet
[ii] Houellebecq, Michel: H. P. Lovecraft: Against the World, Against Life. (ford. Dorna Kazeni) Gollancz, London, 2008. 39. o.
[iii] Kornya Zsolt: Előszó – a New England-i remete öröksége. In Kornya Zsolt (szerk.): Howard Phillips Lovecraft összes művei, első kötet. Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2008. 11. o.