2018-01-16
A torony fehér s a vad holdba ér, A fáknak ezüstje csillan, A kémény fölött vámpír szökött fel, szemek tengere villan, S száz hárpia közt elillan. A halott falut, mi eddig aludt, s napfényre…
2018-01-16
Az ősi kert felett lebeg a borúteli ég, árnyékhamuval telt ma meg az éjszakai lég. Nyomorultan hajlik a fű, szótlan a múltba lát, hordani még mily keserű a kis mancsok nyomát. Fordította Vachter Ákos
2018-01-16
Egy látomás lengett az éj tengerén, egy város derengett- maga volt a fény! Temploma mind márványfalú dicső tünemény! El sosem felejtem azt az évszakot, azt a sok fejetlen őrjítő napot, amikor a fehér leplü…
2018-01-16
A házak kuszán a mennyekig érnek, Hiúság lángjai örvénylenek; Mérges gomba virít kövén a térnek, Halál-fény lámpások felfénylenek. Olajos folyón fekete hídszörnyek, Névtelenségbe futó kábelek; Mély katakombák nyirkából kitörnek A napon rothadó bűzös szelek.…
2018-01-16
Ama réges-régi kertről néha álmot látok én, hol májusban úgy tündököl a földöntúli fény, hol a tarka-barka virágból a szín lassan kivész, s a sok omladozó fal és oszlop tegnapot idéz. Hol a hasadékot…
2017-12-19
(A ’The Coleraine’ jig dallamára) Jer, húzd közelebb a telt sörös kupád, Hisz csak az evés-ivás az, mi enyhet ád. Igyál a jelenre, míg élted ki nem húny, Rakd meg jól a tálcád, csak…
2017-12-12
A Magyar H. P. Lovecraft Társaság háttérben folyó munkái jól haladnak, mondhatjuk úgy is, hogy jól állunk. A honlap menüjébe felkerült a Tudástár menüpont, ahol elérhetőek és folyamatosan frissülnek az egyesület folyamatban lévő projektjei. A…
2017-12-12
Szinopszis A meg nem nevezett narrátor – aki a cselekmény idején metafizikát hallgat valamilyen egyetemen – egy meg nem jelölt, francia városban, a Rue d’Auseilen bérel olcsó szállást. Itt megismerkedik egy különös, néma öregemberrel, Erich…
2017-12-12
A Záiszi Kertben esett meg, ama tejködü Záiszi Kertben, hol az éj üde kelyhe, az éjfél ragyogó nephalotja virágzik. Hol a csend befagyott tava szunnyad, s a patak csobogása se hallik, ahogyan Kathosz alkonylelkek lakta…
2017-12-12
Robert Bloch „Az arcnélküli isten” című történetéhez készült rajza okán Sötét szakadékban lüktet az ezer arcu éj, Mily ocsmány s éhes, süveg födte árnyakat füröszt; Fekete szárnyak ütemére hullámzik a mély A lélektelen ürességnek…