Lovecraft F.A.Q.

Számos olyan cikk, videó, podcast található az internet végtelen tengerében, amelyek H. P. Lovecraftról, életéről és munkásságáról szólnak, azonban sajnos rengeteg téves információt, olykor ferdítést tartalmaznak. A Lovecraft – FAQ oldalunkon tisztázzuk a tévhiteket, eloszlatjuk a ködöt, melynek okán Lovecraft életéről és munkásságáról gyakran hamis kép alakult ki.

Elsődlegesen a következő forrásokra támaszkodunk:

  • A Dreamer and a Visionary: H. P. Lovecraft in His Time (S. T. Joshi, 2001; Bőgner Rebeka, Györgyi Dáneil, Hári Katalin fordításaival)
  • Lord of a Visible World: An Autobiography in Letters (S. T. Joshi & David E. Schultz, 2000, Solymosi Kitti fordításaival)
  • I Am Providence. The Life and Times of H. P. Lovecraft (S. T. Joshi, 2010)
  • An H.P. Lovecraft Encyclopedia (S. T. Joshi & David E. Schultz, 2001)
  • A Subtler Magick. The Writings and Philosophy of H. P. Lovecraft (S. T. Joshi, 1996)
  • Brown University: Brown Digital Repository
  • Crypt of Cthulhu
  • Lovecraft Studies
  • Lovecraft Annual
  • STJoshi.org

Bárki küldhet kérdést számunkra (használd az üzenetküldő modult, vagy küldj emailt az info@lovecraft.hu címre), melyekre a lehető legrövidebb idő alatt választ fogunk adni ezen az oldalon, amennyiben a kérdés releváns a FAQ szempontjából.

Hagyatkozzak a magyar nyelvű Wikipédia bejegyzésekre Lovecrafttal kapcsolatban?

Inkább ne! A magyar Wikipédia Lovecraft vonatkozásában igencsak hiányos, és számos téves információt tartalmaz, erősen félrevezető. Egyes szócikkek olyan forrásokból származnak, amelyek hitelessége megkérdőjelezhető, vagy éppen fikciós művekből származnak, spekulációk Az MHPLT egyik vállalása a magyar nyelvű szócikkek rendbetétele, azonban ez nem kis munka, sok időt és energiát igényel. A folyamat elindult, csatlakozz hozzánk te is, vegyél részt egyesületünk munkájában.

#Élete

Lovecraft rasszista volt?

Felesleges lenne kétségbe vonni. Részletes válasz ebben a bejegyzésben.

Lovecraft macskájának tényleg Nigger-Man volt a neve?

Igen. Nincs pontos információ arról, hogy mikor fogadta örökbe a család a macskát, és ki adta neki a nevet. Lovecraft nagyapja halála után, 1904-ben el kellett hagyniuk az Angell Street 454-et, a családi rezidenciát, és egy kisebb házba kellett költözniük az Angell Street 598 alá. Ebben az időszakban tűnt el macskája is, egyetlen háziállata, amit Lovecraft valaha is birtokolt a macskafélék iránti rajongása ellenére.

Lovecraft apja és anyja ugyanabban a kórházban haltak meg, és mindketten őrültek voltak?

Igen és nem. Apja (Winfield Scott Lovecraft) a Butler Elmegyógyintézetben (Butler Hospital for the Insane) halt meg 1898. július 19-én, anyja (Sarah Susan Phillips) a Butler kórházban 1921. május 24-én.

Apja 1893 áprilisában került az elmegyógyintézetbe, 1898-ban bekövetkezett halálakor a kórlap „általános bénulással” diagnosztizálta; halotti bizonyítványában a halál oka „általános félhűdés”. Akkoriban nem volt ismert, hogy az általános félhűdés és a szifilisz között kapcsolat van. Dr. M. Eileen McNamara Lovecraft apjának kórlapja alapján arra a következtetésre jutott, hogy igen magas annak a valószínűsége, hogy Winfieldnek harmadlagos (tercier) szifilisze volt. A fertőzés forrásának oka ismeretlen, a lappangási időszak, a harmadlagos szifilisz kifejlődéséig tíztől húsz évig terjed. Winfield 18 és 28 éves kora közt fertőződhetett meg, még a 35 évesen kötött házassága előtt; életének erről a szakaszáról nincs információ.

H. P. Lovecraftnak nem volt veleszületett szifilisze, ezt a végső betegségénél elvégzett Wassermann teszt igazolta.

Anyja 1919. március 13-án került a kórházba. Ma már pontosan nem tudni mi volt a kórlapon rögzített problémája, mert a kórház nyilvántartása egy tűzben megsemmisült, azonban még a tűzvész előtt, 1944-ben Winfield Townley Scott utánanézett a dolognak. Elmondása szerint, Lovecraft anyját:

„Időközönként testi-lelki kimerültség kínozta. Az érzelmi túlterheltség hatására gyakran zokogásban tört ki. Közérthetően, Susie-nak idegösszeomlása volt. Amikor interjút készítettek vele, kihangsúlyozta pénzügyi aggályait, és arról beszélt… hogy mi mindent tett „az egyik legjelentősebb költőért”: aki természetesen nem más, mint a fia.”

A kórházba kerülés oka ideggyengeség, idegösszeomlás volt. 1919-ben, az orvosa, F. J. Farnell „úgy találta, hogy a zavar meglétére már tizenöt éve utalnak nyomok; mindent egybe véve az abnormalitás legalább huszonhat éve fennáll”. Tehát az „abnormalitás” 1893-ban kezdődhetett; akkor került férje az elmegyógyintézetbe. Lovecraft mindvégig levelezésben állt anyjával, aki „minden nap optimista leveleket” írt neki. Az idegösszeomlás oka – ahogy Scott is kitért rá – valószínűleg a családi anyagi gondjai voltak, halálának oka azonban egy epehólyagműtét, amelyet a kórházban végeztek el rajta, és amelyből nem épült fel.

Lovecraft is őrült volt?

Nem. Bár mondhatjuk, hogy ez talán relatív. Lovecraft idegi összeomlásainak mindig meg volt a maguk oka, eseményhez voltak köthetők (lásd itt – frissítésre váró link). Azonban HPL saját bevallása szerint is, gyerekkorában vitustáncra (chorea) utaló tüneteket produkált.

„Az arcom egyszer & másszor tele volt öntudatlan & akaratlan mozgásokkal — & mennél inkább törekedtem a megállításukra, annál gyakoribbá váltak.”

Ez tíz éves kora elött történhetett és idővel a hajlam csökkent, majd elmondása szerint a középiskolában megszűnt. Azonban mutatkoztak jelek arra, hogy a chorea minor később is felbukkant életében.

Lovecraft nőgyülölő volt?

Nem. Az igazsághoz közelebb áll az a megfogalmazás, miszerint Lovecraft sajnos a kora, társadalma férfitagjaihoz hasonlóan, olykor nem kezelte egyenrangú félként a nőket, a női képzelőerőt korlátozottabbnak tartotta a férfinál. Azonban ez nem egyenlő a nőgyűlölettel, bár nyilvánvalóan nem tolerálható felfogás.

Ugyanakkor idejét nem kímélve tanácsokkal látta el női író kollégáit, illetve soha nem feledkezett meg méltatásukról sem. Ennek a kérdésnek a megítéléséhez figyelembe kell venni anyjának hatását, vele szemben mutatott megnyilvánulásait, az összezárt éveket az Angell Street 598-ban, illetve személyiségének falszabadulását, amikor ő már nem volt mellette. Ez még anyjának halála előtt elkezdődött, amikor ő kórházban volt, és Lovecraft úgy tudta, jó egészségnek örvend, csupán pihennie kell, és anyja teljes biztonságban van (jellemző, hogy a valódi okokat sem közölték vele). Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a maga konzervatív, és főleg és gyakorlatlan módján mennyire rajongott menyasszonyáért, feleségéért.

Egyértelműen kijelenthető, hogy Lovecraft nem volt nőgyűlölő

Lovecraft aszexuális volt?

Valószínűleg igen, de ez csak spekuláció. Lovecraft szexuális életét sok találgatás övezi, de nincs elegendő forrás a konkrét véleményformálásra; Lovecraft és felesége által elmondott töredékinformációkra lehet hagyatkozni. Egyfajta szexuális puritanizmus jellemezte, amelynek több oka is felfedezhető életében, a témát részletesen fogjuk tárgyalni hamarosan. Egy rövid anekdota Lovecrafttól:

„Az “élet dolgainak” méltán dicsőített témakörét illetően nem vártam szóbeli tájékoztatásra, hanem az egész témát kimerítettem a családi könyvár orvosi részlegében (amihez hozzáférésem volt, noha nem szívesen fecsegtem az ezzel kapcsolatos olvasmányaimról) amikor 8 éves voltam — a Quain’s Anatomy (illusztrációkkal & ábrákkal teljesen ellátva), Dunglison’s Physiology, stb. című könyvekből. Ennek oka a felnőttek beszédére jellemző furcsa vonakodás & szégyenkezés & a hagyományos irodalomban megjelenő különösen megmagyarázhatatlan allúziók & helyzetek miatti kíváncsiság & zavarodottság volt. Az eredmény a teljes ellenkezője volt annak, mint amitől a szülők általában tartanak — hiszen ahelyett, hogy a szex iránti abnormális & túl korai érdeklődést keltett volna bennem (ahogyan a kielégítetlen kíváncsiság tehette volna), gyakorlatilag megölte a téma iránti érdeklődésemet. Az egész ügy unalmas mechanizmussá egyszerűsödött — egy mechanizmussá, amit én eléggé megvetettem, vagy legalábbis nem tartottam vonzónak, tisztán állati természete & és az intellektushoz & szépséghez hasonló dolgoktól való elkülönülése okán —& minden drámaiságától meg lett fosztva.”

Ugyanakkor felesége, Sonia Greene visszaemlékezéseiből kiderült, hogy Lovecraft szexuális ösztönei tizenkilenc éves korában voltak a legerősebbek, illetve:

„Házas emberként kellően kitűnő szerető volt, de visszautasította érzelmei kimutatását mások előtt. Kerülte az esetleges hírbe hozást házasságát megelőzően.”

Igaz, hogy H. P. Lovecraft gyerekkorában lányruhákat hordott?

Igen. Ahogy erről a gyerekkori fényképek is tanúskodnak. Lovecraft édesanyja nem csak elkényeztette, hanem mindentől (is) óvta gyermekét, és ez erősen rátelepedett az anya-fiú kapcsolatra is. A kor szokásaihoz tartozott akkor is, hogy az anyák kelengyeládát készítettek születendő lányaiknak, és ez nem történt másként Lovecraft esetében sem. Csupán annyi „hiba” csúszott édesanyja elképzeléseibe – aki mindvégig reménykedett, hogy lánya születik –, hogy fia született. Azonban a kelengyeláda születése után is tovább gyarapodott, mondván, egy nap Lovecraft feleségének fogják adni, és így végül betölti majd szerepét.

Valószínűleg – bár ez inkább biztosnak mondható – édesanyja ragaszkodott ahhoz, hogy Lovecraft lányruhákba járjon, a kétéves korából származó családi fotón hosszú, későbbi leveleiben „arany sörénynek” hívott fürtökkel látható. Ezek a „fürtök” egészen hatéves koráig megmaradtak, amikor is Lovecraft ragaszkodott ahhoz, hogy anyja borbélyhoz vigye, aki megszabadítja lányos frizurájától; miközben a borbély dolgozott, anyja zokogva nézte, ahogy a „kegyetlen ollók” megszabadítják fiát a fürtöktől.

Azt utólag már nem lehet megállapítani, hogy anyja pontosan meddig ragaszkodott a lányos ruhákhoz, de nagyapja 1894. június 19-i, unokájának írt levelében kihangsúlyozza, hogy mesélni fog neki arról amit (Európában) látott, feltéve, ha Lovecraft jó fiú lesz, és nadrágot húz. Lovecraft ismeretlen dátumú, körülbelül 7-8 éves korában készült fényképen már rövid, fiús frizurával, fiú ruhában látható. Anyja lányt szeretett volna, és évekig ragaszkodott ennek illúziójához, de úgy tűnik, végül Lovecraft vetett véget az ábrándnak, és egyértelművé tette, hogy a fiúk szokásos dolgai iránt érdeklődik.

Igaz, hogy élete során 100 000 darab levelet írt?

Majdnem. Kissét eltúlzott a 100 000 darab, valószerűbb a 75 000 példányos darabszám – melybe beletartoznak a levelezőlapok ezrei, amelyeken gyakran több szöveg állt, mint egy átlagember leveleiben -, de ez még így is nyilvánvalóan elképesztő mennyiség. Arról nem is beszélve, hogy levelei hossza gyakran elérte a 30-40-50 kézzel teleírt oldalt. Az íróasztalán halálakor talált befejezetlen irat nem elbeszélés, költemény vagy esszé volt, hanem egy levél.

Igaz, hogy Lovecraft soha nem dolgozott, és nem is akart dolgozni?

Nem. Tény, életében elkerülték azok a munkák, melyeket korunk társadalma „rendes munkának” hív. Tény az is, hogy bőségesen tehetett volna nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy jól fizető munkát találjon magának, és ennek érdekében elveiből is engedhetett volna; ez különösen érvényes a New York-i tartózkodására. Élete legnagyobb lehetőségét talán akkor szalasztotta el, amikor a megújuló Weird Tales magazin tulajdonosa, J. C. Henneberger felkérte, hogy legyen a magazin főszerkesztője. Ehhez a munkához azonban Chicagóba kellett volna költöznie Lovecraftnak – akkor éppen New Yorkban élt feleségével Sonia Ggreene-vel -, ami már „túl sok lett” volna neki, ezért több hónapnyi levelezés után Henneberger megunta a huzavonát, és Farnsworth Wright lett a WT főszerkesztője. Az már csak a sors fintora, hogy anyagi nehézségeik miatt, Sonia még abban az évben Chicagóban volt kénytelen munkát vállalni.

Mégis, Lovecraftnak – bár rendszertelenül -, volt munkája többször is, Providence-ben például (1929-30 környékén), esti műszakban dolgozott a moziban jegyszedőként (bár ez nem tartott sokáig). New Yorkban a  Creditors’ National Clearing House-ban, egy számlagyűjtő cégnél próbaidős volt, azonban a feladata az ügynökség szolgálatainak értékesítése lett volna New York-i kis- és nagykereskedőknek. Egyszerűen nem rendelkezett azzal az arcátlansággal és nyájassággal, amivel sikeres üzletember lehetett volna. De jelentkezett egy elektronikai labor lámpatesztelő részlegére is. Állítása szerint New Yorkban – legalább is ott tartózkodásának első szakaszában – két hónap alatt, több mint száz hirdetésre jelentkezett mindenféle visszajelzés nélkül. Lovecrat hamar felismerte:

„Bármiféle állást gyakorlatilag lehetetlen megszerezni szakmai tapasztalat nélkül.”

Élete során nem csupán a novelláiért fizetett pénzösszeg volt egyetlen bevételi forrása, szerkesztői munkát is végzett, és szöveggondozást is vállalt. Például David Van Bush, népszerű író és populáris pszichológiai előadó verseit, és saját kiadású pszichológiai kézikönyveit dolgozta át, szerkesztette. 1917-ben Lovecraft egy dollárt kért hatvan sornyi versért, 1920-ra Bush beleegyezett egy dollár fizetésébe negyvennyolc sorért, 1922 szeptemberére Bush egy dollárt fizetett neki minden ellenőrzött nyolc sor után. Szerkesztői munkáját többször, mondhatni rendszeresen hirdette különböző folyóiratokban, több-kevesebb sikerrel.

Lovecraft otthonülő, különc remete volt?

Nem. Tizennyolc éves korában valóban volt egy ilyen időszaka. 1908 és 1913 között gyakorlatilag visszavonult a világtól, ez az időszak egy valóságos űr az életében. Ez életének egyetlen szakasza, amelyről nincs jelentős mennyiségű információ, hogy mivel töltötte napjait. Ebből az időszakból fakad a „különc remete” kifejezés – amely ekkor valóban jellemző volt rá -, és ezt az időszakot szokás egész életére kivetíteni, úgy beállítva, mintha mindig is a külvilágtól elzárkózót ember lett volna.

Igaz, hogy Lovecraft soha nem mozdult ki, nem utazott, soha sem hagyta el New Englandet?

Nem. Lovecraftot leveleiből világosan látszik, hogy rengeteg időt töltött barátai meglátogatásával az Egyesült Államok keleti részén is. Valójában azt lehet mondani, hogy valószínűleg többet tudott találkozni a barátaival és a levelező társaival, mint a legtöbb ember tehette, köszönhetően annak, hogy rengeteg szabadidővel rendelkezett, notórius munkanélküliként. Egy alkalommal közel három hónapot töltött New Yorkban barátainál (még házassága előtt).

Lovecraft gyakran utazott, nyilvánvalóan többet, mint egy átlagember, és ezekről az utazásairól részletesen beszámolt írásaiban is, nem egy alkalommal ihletett merített történeteihez, felhasználta a helyszíneket novelláiban. Úti beszámolói között szerepelnek olyan művek, mint a “Vermont – A First Impression” (1927), “Observations on Several Parts of America” (1928), “Travels in the Provinces of America” (1929), “An Account of a Visit to Charleston” (1930), és A Description of the Town of Quebeck, in New France, amit később a Majesty’s Dominions-hoz adtak hozzá. A maga 75 000 szavával Quebeck volt Lovecraft leghosszabb munkája, ami körülbelül 50%-kal hosszabb, mint a The Case of Charles Dexter Ward, és amit 136 oldalas alaktalan rossz irománynak nevezett. Utazásai olyan messzire vitték, mint a déli De Land, Florida és New Orleans, Louisiana; olyan messzire nyugaton, mint Cleveland, Ohio; olyan messzire északon, mint Quebec, Kanada; és egy hétre Nantucket szigetére.

Lovecraft sokszor költözött élete során?

Nem. Bár ez ugyancsak relatív.

  1. 1890. augusztus 20-án született Providence-ben, a nagyapai házban (Angell Street 454.)
  2. 1893-ig Bostonban élt szüleivel, majd apja betegsége miatt visszaköltöztek Providence-be (Angell Street 454.)
  3. 1904-ben nagyapja halálának okán el kellett hagyniuk a családi rezidenciát, és egy kisebb házba kellett költözniük Providence-ben (Angell Street 598)
  4. 1924-ben (március) New Yorkba költözött, ahol feleségével élt (Brooklyn, Parkside Avenue 259.)
  5. 1924-ben (december 31.) egyedül átköltözött az egyszobás apartmanba ( Brooklyn Heights, Clinton Street 69.)
  6. 1926-ban (április) visszaköltözött Providence-be, és itt halt meg 1937. március 15-én

Miért H. P. Lovecraft? Miért ezt a nevet használja (majdnem) mindenki, miért nem Howard Phillips Lovecraft, vagy Howard P. Lovecraft?

Azért, mert ez volt a preferált szerzői neve, aláírásként ő maga is így használta (utolsó oldal a borítékon), de megszokott volt a HPL rövidítés is részéről. Feltéve, ha nem Ech-Pi-El, Theobaldus, vagy éppen Theobald Nagyapó szerepelt a levélben, attól függően, kinek írta. Az alábbi képen látható az aláírása:

 

#Művészete

Lovecraft hány darab regényt írt?

Egyet se. Novellákat és kisregényeket írt. Ezen felül rengeteg verset (több mint 300-at), cikket, esszét, tanulmányt, értekezést is írt.

Lovecraft alkotta a Cthulhu-mítoszt?

Nem. Egyik legnagyobb tévedés művészetével kapcsolatban. Röviden és tömören: Lovecraft művei közt az összekötő kapocs nem a pszeudomítosz, hanem — változó és fejlődő — filozófiai gondolatai. A mítosz nem a történetek mögötti filozófia, hanem cselekményelemek sorozata, melyek a filozófiai gondolatok közvetítésére szolgálnak. David E. Schultz meglátása szerint Lovecraft nem mitológiát, hanem antimitológiát hozott létre (From Microcosm to Macrocosm: The Growth of Lovecraft’s Cosmic Vision, 1991). Az emberiség önmagát gondolta az univerzum középpontjának, tükörképének, a mitológiák és vallások valamiféle létfontosságú kapcsolatot építettek az emberek és istenek közé. Lovecraft pedig pont ezt a felfogást rombolta le; aztán Derleth visszacsempészte. A Cthulhu-mítosz elnevezés (is) August Derlethttől származik.

A témát Somogyi Gábor nagyszerű, Bevezetés a Cthulhu-mítoszba című tanulmánya részletesen tárgyalja. Mindenki számára erősen ajánlott olvasmány.

August Derleth Lovecraft írói örökségén nyerészkedett?

Megítélés kérdése. Derleth elvitathatatlan érdeme, hogy jelentős szerepe volt abban, hogy Lovecraft munkássága halála után új életre kelt, és neve világszerte ismerté válhatott. Ezen jellegű törekvései mindenképpen elismerésre méltók. Az Arkham House megalapításnak célja az volt, hogy Lovecraft művei gyűjteményes formában, keményfedeles kiadást kapjanak, mely Lovecrafthoz méltó kiadvány lett volna.

Ugyanakkor Derleth üzleti felfogása, a Cthulhu-mítosz, mint brand felépítése, és a pár ferdítés, amelyeket Lovecraft személyéhez és művészetéhez kreált, nem méltó „mestere” örökségéhez, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a popkultúrában Lovecraft művészetének lényegi elemei a háttérbe szorultak. A Cthulhu-mítosz az Arkham House tulajdona lett, Derleth pedig bárkire képes volt ennek védelmében nyomást gyakorolni, vagy éppen bárkit megzsarolni, perrel fenyegetni. Arra buzdította a szerzőket, hogy írjanak mítoszos történeteket, használják a Cthulhu-mítoszt, amit számonkérés követett, ha a szerző ehhez nem kérte az ő engedélyét.

Tevékenysége megosztó és olykor kétes eredményű. Legnagyobb baklövése talán az volt, hogy újraértelmezte Lovecraft művészetét, hiszen Derleth új felfogásában az emberiség lett az univerzum középpontja, annak fontos része, miközben Lovecraft szinte egész életében, 13 éves korától fogva pont az ellenkezőjét gondolta és közvetítette művészetében.

August Derleth és Lovecraft közösen írtak történeteket (posztumusz kollaboráció)?

Nem. Lovecraft halála után August Derleth töredékeket vett át Lovecraft írásaiból, például a Commonplace Bookból, ami Lovecraft ötleteinek gyűjteménye volt, és saját ízlésének megfelelő történetekké olvasztotta őket. Egyik ilyen posztumusz együttműködés sem tekinthető Lovecraft szerzeményének. Ennek ellenére ezek a történetek Lovecraft és Derleth szerzősége alatt jelentek meg, vagy rosszabb esetben, kizárólag Lovecraft neve alatt. Mind a Carroll & Graf kötetek, a The Lurker at the Threshold és a The Watchers Out of Time csak Lovecraft nevét tartalmazza a borítókon, annak ellenére, hogy szinte egytől-egyig Derleth munkái. A Commonplace Book magyar fordítása, Közhelyek könyve címen elérhető ezen a linken. August Derleth munkáinak listáját megtalálod ezen a linken.

Az Elder Sign pentagramma formája Lovecrafttól származik?

Nem. Lovecraft történetei nem adnak külső leírást az Ősi Jelről. Mindössze négy alkalommal említi meg, ráadásul ezekből úgy tűnik, valójában egy kézmozdulatról van szó. Clark Ashton Smithnek címzett 1930. november 7-én kelt levelét Lovecraft a következő megjegyzéssel fejezi be:

“Ismét megköszönöm Tsathoggua nevét a legutóbbi szállítmányban, és abban reménykedünk, hogy hamarosan még több alkotást látok a tolladból, ehhez küldöm az Elder Sign & the Seal of N’gah-t a Dark Cycle of Y’hu-hoz”

Ezt követően Lovecraft „Ec’h-Pi-El”-ként írta le a nevét, majd két jelet rajzolt a levélbe. A the Seal of N’gah úgy néz ki, mint egy szarvasbogár, hat lábbal és három szarvval. Az Elder Sign pedig olyan, mint egy fenyő vagy fenyőág. Az a tévhit, miszerint az Elder Sign egy pentagramma, lángoló szemmel a közepén, ismét csak August Derleth The Lurker at the Threshold-beli leírása alapján került a köztudatba.

A Simon-féle Necronomiconban lévő pecsét (Sigil of the Gateway) eredeti?

Nem. Már ha abból a szempontból nézzük, hogy van-e valamilyen „mágikus alapja”, vagy van-e köze Lovecrafthoz. A pecsétet Khem Caigan (művésznevén Khem Set Rising) készítette kifejezetten a Simon féle Necronomiconhoz felkérésre, különböző vázlatok alapján. Íme egy érdekes és sok információt tartalmazó anekdota (angol nyelven) a művésztől a pecsét keletkezéséről. Semmi köze Lovecrafthoz.

A Necronomicon létezik?

Nem. A Necronomicon egy teljes mértékben kitalált, nem létező könyv, amit Lovecraft az 1922 októberében íródott The Hound (A kutya) című novellájában említett meg először. Bárki, aki azt állítja, hogy látta, olvasta az eredeti Necronomicont, egyik ismerősének az ismerőse egyszer látta egy ősi könyvtárban a Vatikán alatt, az nem mond igazat, vagy ő is átverés áldozata lett. A kereskedelmi forgalomban kapható Necronomicon című kiadványoknak nincs köze az eredeti Necronomiconhoz, a nemlétezés okán ugyebár nem is lehet közük. Ezek mindegyike fikciós mű, némelyik jól megtervezett, komplex átverés része.

A Necronomiconhoz tartozik egy (több) tévhit, ami egy átverés része volt. Colin Wilson a George Hay féle The Necronomiconhoz írt bevezetőjében azt állította, hogy Lovecraft apja szabadkőműves volt, és rendelkezett az „eredeti” Necronomicon alapjaival, a grimoár legalább 751 oldalas, és csak egy részét alkotja a Book of the Essence of the Soulnak:

“Dr. Stanislaus Hinterstoisser…írta nekem, Carlon Tauskon keresztül, elmondva nekem, hogy sajnálatos módon Lovecraft apját illetően nem tud részletesebb tájékoztatást adni ismereteinek forrásával kapcsolatban, ám nem csak azt tudja kategorikusan állítani, hogy Winfield Lovecraft egy egyiptomi szabadkőműves volt, hanem hogy két mágikus mű is a birtokában volt, a híres Picatrix Maslama ibn Ahma al-Magritittól, más néven az ál-Magriti, és Godziher Book of the Essence of the Soul könyve.”

Tehát, a Necronomicon a Book of the Essence of the Soul része, ebből pedig Lovecraft apjának volt egy példánya, tehát a Necronomicon is birtokában volt. Jó kis átverés.

Colin Low Necronomicon Anti-FAQ, vagy Colin Wilson George Hay féle Necronomiconja (akár csak részben) valós információkat tartalmaz?

Nem. Csak egy újabb átverés. Colin Wilson a Crypt of Cthulhu 1984-es számában elismerte, hogy a George Hay féle Necronomicon kiadás “egy nyilvánvaló átverés ” volt, Colin Low pedig nyíltan elismerte, hogy a kabbalista Anti-FAQ-ja, pont úgy, ahogyan a könyv melyről szól, csupán kitaláció. Nem mintha ezt annyira nagyon kellett volna bizonygatniuk.

Egy, csak egy eredeti Necronomicon létezik?

Nem. Mármint egy sem. Jó pár hamis Necronomicon létezik, melyekről megjelenésükről általában azt állították, hogy a többi hamisítvány, és csak az az egyetlen valós Necronomicon. Mókás kedvű szerzők, ügyes marketingesek, nyerészkedő kiadók hozták létre és terjesztették valódiként a Necronomicon kiadványokat. Ezen a linken találsz pár információt róluk. Lévén, a bejegyzés 2006-os, az elmúlt években újabb példányok születtek és indultak el világhódító útjukra.

Abdul Alhazred létezett, Lovecraft maga volt az őrült arab?

Nem (de egy kicsit igen). Abdul Alhazred teljes mértékben kitalált személy, Lovecraft The Nameless City (A névtelen város), 1921. januárjában írt novellájában szerepelt először. A név eredetére, amely a gyerek Lovecraft írói álneve volt, két forrás is létezik Lovecrafttól.

„…hány álom-arabot szült az Ezeregyéjszaka! Tudnom kellett, hiszem ötévesen egy voltam közülük! Ekkor még nem találkoztam a görög-római mitológiával, de Lang Ezeregyéjszakájában átjárót találtam a csoda és a szabadság csillámló távlataiba. Ekkor találtam ki magamnak Abdul Alhazred nevét, és anyámmal elvitettem magam az összes keleti régiségboltba, és készíttettem vele egy arab sarkot a szobámba.”

„Nem igazán tudom felidézni, honnan szedtem Abdul Alhazredet. Egy halvány emlékemben, egy bizonyos idős úrhoz kapcsolódik – éppenséggel a családi ügyvédhez, de nem emlékszem, hogy megkértem , hogy találjon ki nekem egy arab nevet vagy csak egyszerűen megkértem, hogy bírálja a választást, melyet máskülönben megalkottam.”

A család ügyvédje Albert A. Baker volt, Lovecraft törvényes képviselője 1911-ig. Tehát Abdul Alhazred nem létezett, de ha úgy vesszük, valójában Lovecraft volt, hiszen ő alkotta, és tervezte gyerekkorában írói álnévként használni.

Lovecraft sumér forrásból választott nevet teremtményeihez?

Nem. Ez a tévhit a Simon-féle hamis Necronomiconból származik. Ennek a könyvnek a nagy része feltételezhetően a sumér és a babiloni mitológián alapul, azt állítva, hogy Lovecraft hasonló forrásokra támaszkodott, mikor létrehozta pszeudomítoszát. Például:

Cthulhu -> Ctha-lu, Kutulu
Azathoth -> Azag-thoth
Shub-Niggurath -> Shub Ishniggarab

Ezekkel az állításokkal az a baj, hogy egyik név sem létezik a sumér vagy a babiloni mitológiában. Ráadásul, az állítás, hogy Lovecraftnak ki kellett emelnie a neveket egy létező mitológiából, ellenkezik azzal a szokásával, hogy egészen nem emberi neveket kreáljon teremtményeinek.

Lovecraftnak volt valami köze Aleister Crowleyhez, társultak?

Nem. Még csak az kellett volna. Ez a tévhit ismét a Necronomicon Simon-féle kiadásának köszönhető, a ’70-es években divat volt összemosni Lovecraft és Crowley nevét, illetve a Necronomicont (amihez alkalomadtán még hozzácsapták a nácik okkultista törekvéseit is). Simon könyvében valamiféle homályos kapcsolatra történik utalás Lovecraft és Crowley között:

“Hihetetlennek tűnik a tény, hogy egy visszavonult novella író, aki New England egy csendes környékén élt, és a mániákus, hírhedt Mestermágus, aki a világot az otthonának nevezte, egy elfeledett civilizáció homokos maradványain találkozott. Ahhoz, hogy mindketten Prófétákká és Előfutárokká váljanak az emberiség történetének egy Új Eónjában, ugyanúgy, ha nem még jobban, hihetetlen. Mégis, H.P. Lovecraft és Aleister Crowley számára a hihetetlen már hétköznapinak számított. Ez a két férfi, akik követőik és csodálóik által elismert zsenik voltak, és akik valójában soha nem találkoztak, lábaikat nyújtották a világ minden táján, és az elme hét liga csizmáiban egy közös talajon valóban együtt voltak. . . . Sumeriaban.”

Ezek csak homályos utalások, amelyek nem mondanak semmit, mégis láttatnak valamit az olvasóval. Ráadásul Colin Low Necronomicon Anti-FAQ-ja is kapcsolatot teremt Lovecraft és Crowley között. Ezúttal a kapcsolat Lovecraft felesége, Sonia Greene:

“1918-ban Crowley New Yorkban volt. Mint mindig, most is megpróbálta megalapozni irodalmi hírnevét, és közreműködött a The International és a Vanity Fair-ben. Sonia Greene egy energikus és ambiciózus zsidó emigráns volt irodalmi törekvésekkel, és csatlakozott a Walker’s Sunrise Club vacsoráihoz és előadókhoz; ott találkozott először Crowleyval, akit felkértek arra, hogy beszédet mondjon a modern költészetről… Crowley nem vesztegette az idejét, ha nőkről volt szó – néhány hónapon keresztül alkalmanként találkozgattak.”

Újfent szükséges hangsúlyozni, hogy az ilyen állítások teljesen megalapozatlanok. Low azt állítja, hogy Lovecraft Greene-től hallott a Necronomiconról, aki viszont Crowley-tól hallott róla. Ez egy szerencsés véletlen egybeesés, hiszen Lovecraft először The Houndban említi a Necronomicont, melyet 1922 október közepén írt – mindössze három hónappal azután, hogy találkozott Greene-vel. Lovecraft azonban először Abdul Alhazredet, a Necronomicon szerzőjét, a The Nameless City műben említi, amit 1921 januárjában írt, hat hónappal azelőtt, hogy találkozott volna Sonia-val. Ami végül is akár magyarázat is lehet Low állítására. De nem az.

Scroll to top