2024 február 29-én az A38 hajón lépett föl a The Lovecraft Sextet, mely projektet Jason Köhnen, kultikus dark jazz előadó hozott létre. Kitűnő alkalom ez ahhoz, hogy bemutassuk őt, és interjút készíthessünk vele.
Jason Köhnen 1972-ben született a hollandiai Utrechtben, és az Amsterdami Művészeti Főiskolán végzett filmművészeti mesterképzést. Multiinstrumentalista, zeneszerző és producer, számtalan formációnak tagja. Legkorábbi bandája a Celestial Season, 1991-től kezdve dobosként és basszerosként is tevékenykedett, majd elkezdett Bong-Ra néven breakcore DJ-ként és elektronikus zenei producerként alkotni, illetve megkerülhetetlen név lett a dark jazzben, ugyanis ő hozzá köthető több ilyen zenét játszó formáció, többek között The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble, ami az egyik legkorábbi együttes a stílusban.
De mi is a dark jazz?
Karizmatikusan sötét, mélabús hangulatú zene, ahol örökké kopog az eső az ablakon. A LΩVECRAFT SEXTET esetében az üveg mögött nem egy film noirból kilépő nyomozó, vagy egy szomorú emlék, hanem a kozmikus iszonyat elevenedik meg, hogy hallójáratainkon keresztül okozzon hátborzongató elmélyülést. Az első lemez 2021 szeptemberében jelent meg, a gregorián és operai elemekkel átszőtt In Memorian, ami halálról, elengedésről és újjászületésről szól, kétszer három részre tagolt tételben. 2022 márciusában jött a folytatás, a Nights of Lust, Angelo Badalamenti és John Carpenter zenei világát idéző, synthwave-esebb, mondhatni slágeresebb anyag, ami Joe Shusters ötvenes évekbeli Nights of Horror képregényeinek világát akarja feleleveníteni. Még az év októberében jelent meg a Miserere, ami visszatér a drámaibb hangzásvilághoz. Vészjósló atmoszféra, gyászos sikolyok, és Gregorio Allegri olasz zeneszerző szerzeményének újragondolása áll a középpontban. A keleties hangzásvilágú The Cosmic Horror című album pedig 2023 októberében jött ki, mely egy sosem megjelent lovecrafti adaptáció filmzenei anyaga is lehetne. Ehhez, és az In Memorian lemezhez Jason Köhnen írt 1-1 novellát is. Az egyik, a The Cosmic Horrorhoz íródott novella limitáltan, nagyalakú, gyönyörűen illusztrált képeskönyv formájában nyomtatásban is megjelent.
Köhnen elhivatottan dolgozik, hogy az a bizonyos lovecrafti élmény ne csak hallható, nézhető, de olvasható is legyen, maximális élményt kreálva ezzel. De vajon hogyan kezdődött mindez?
Jason Köhnen: Régóta rajongok Lovecraftért, úgy tűnik, időszakonként elő-előlibben az életem bizonyos pillanataiban, de folyamatosan ott rejtőzik a háttérben, amikor kreatívitásról vagy munkáról van szó. Legvalószínűbb, hogy a korai heavy metal zenén keresztül ismertem meg munkáit, tinédzserként a 80-as évek közepén, Black Sabbath-ot és Iron Maident hallgatva, akiket szintén inspirált. Úgy vélem, amikor zenész lettem, én is ezt a lángot vittem tovább
Úgy gondolom, akkoriban képes volt a fantáziánkat megmozgatni, és talán az újabb generációkkal is ez történik. A mi időnkben ezeknek a hatalmas mitikus lényeknek, a kozmosznak, a pszichológiai és az egzisztenciális rettegésnek kombinációja volt, ami elragadta a képzeletünket. Lehetségesnek tartom, hogy van valami univerzális jellege a Lovecraft által teremtett félelmeknek.
Emiatt is zavaró ez a rasszizmus téma, ami az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapott. Lovecraft idegengyűlöletének köszönhetően (részben) az ismeretlentől való félelem is hozzájárult a stílusához. Szerepelt az eltörléskultúra listáján, emiatt is került Lovecraft neve a projektbe. Nagyon eltörléskultúra-ellenes vagyok, hiszen a nyugati kultúra megannyi szépségét törli el. Nem érdekel, hogy HP rasszista volt-e, vagy nem, viszont aki azt állítja, hogy ez a téma nem érinti, az hazudik. Megértem, hogy az emberek félnek az új kultúráktól, bizonyos mértékig ez jogos reakció. Nézd, mi történt az inkákkal, amikor a konkvisztádorokat beengedték: az embereik nagy részét megölte egy egyszerű influenza. Fajok keveréke vagyok: holland és indonéz. Szóval, ebben a témában van egy joker kártyám. Ettől függetlenül megértem azokat, akik úgy érzik, hogy a kultúrájukat / életmódjukat veszélyeztetik, ha egy ismeretlen kultúra belép a sajátjukba, vagy elkezdi eluralni.
Azt is figyelembe kell vennünk Lovecraftnál, milyen korszakban élt, mennyire más idők voltak azok, nagyobb volt (sajnos) a tudatlanság a multikulturalizmussal szemben. Viszont sokat tanulhatnánk mindebből, és megpróbálhatnánk inkább történelmi, nem pedig politikai szempontból megközelíteni a témát.
Három oka volt, hogy Lovecraft neve a projektbe került:
1. Elköteleződés Lovecraft írásai felé, olyan atmoszférát akartam teremteni, ami a mítoszhoz illik. Hátborzongatóan előkúszó sötét jazz, egy csipetnyi egzisztenciális rettegéssel.
2. Szójáték LOVE és SEX szavakkal > The LOVEcraft SEXtet. Játék a szerelem és vágy kettőségével, utalás a dualizmus hermetikus elveire.
3. Az eltörléskultúrával való szembenállás.
Melyik a kedvenc novellád, illetve általa ihletett tartalmad?
Az In the Mouth of Madness (Az őrület hegyei) és a The Whisperer in Darkness (Suttogás a sötétben) a kedvenceim, bár az életem szakaszaitól függően változik, melyik éppen az. Kedvenc karakterem Nyarlathotep, mivel nagy rajongója vagyok az egyiptológiának is, és az özönvíz előtti civilizációknak és mitológiának. Nagyon élveztem a The Color Out of Space (Szín az űrből) filmadaptációt Nicholas Cage-el.
A Cage-féle filmet én is kedvelem. Eléggé megosztó alkotás lett! A zene, a képi világa nagyon hangulatos, és a feleség átváltozása félelmetes, de megértem a kritikákat is. Számodra miért lett ennyire emlékezetes?
Régen láttam, azt hiszem, nemsokára újra fogom nézni. Ami leginkább megragadt, az az általános hangulat, a kiváló operatőri munka és a színvilág. A történetben valóban volt egy nagy kozmikus rettenet. Látszólag minden összetevő adott volt egy szórakoztató filmhez. Nicolas Cage mindig felülmúlja önmagát, igazán kultikus figura.
Jó őt újra érdekes filmekben látni, a Mandy nagyszerű alkotás volt, okkult/metál atmoszférával!
A Mandy pompás!
Milyen írókat, alkotókat szeretsz még?
Ami a tudományos fantasztikumot illeti, Arthur C. Clarke rajongója is vagyok. De szívesebben olvasok filozófiával és/vagy misztikával kapcsolatos dolgokról: sztoicizmusról, hermetizmusról és rózsakeresztességről. Szeretem Rudolf Steiner, Manly P Hall és Helena Blavatsky munkáit is. Ősi civilizációs cuccok, Graham Hancock, Zachariah Sitchin stb. Jelenleg Christopher Dunn „Giza: The Tesla Connection: Acoustical Science and the Harvesting of Clean Energy” című művét olvasom.
Ha már Graham Hancock is szóba került, mit gondolsz az elméleteiről, hogy létezhettek korábban sokkal fejlettebb társadalmak is, mint amikről jelenleg tudunk? Algernon Blackwood is érintett volt a hermetikában, és a rózsakeresztesekkel, ahogy Arthur Madchen is. Olvastál tőlük?
Teljesen egyetértek Hancock elméleteivel. Nagy híve vagyok a (magas technológájú) özönvíz előtti civilizációknak, túl sok bizonyíték van, ami a létezésükre utal. Randall Carlson, Christopher Dunn, Mauro Bigliuno, Ben van Kerkwijk stb. mindannyian más területeken kutattak, és nagyszerű kutatásokat végeztek az igazi eredetünkkel kapcsolatban. Ismerem Blackwoodot, és Madchennek is utána fogok nézni! Nem lep meg, hogy ezek az írók többen is kapcsolatban álltak ezen témákkal, avagy feltehetőleg okkult művekkel, úgy tűnik, nagyon szorosan összefüggenek ezek, mintha a kozmikus horrorirodalom valamiféle kreatív kiutat jelentene a kozmosz rejtelmeinek tanulmányozásából.
Lovecraft ősi civilizációi főleg borzalmakat hagytak ránk (legalábbis a mi felfogásunkban). Vajon mi mit hagyunk itt a jövő generációinak? Mi lesz „Az őrület hegyei”-nk? Mit tanulhatunk Lovecraft műveiből? Hogyan kerültél kapcsolatba az okkult irodalommal?
Nos, nem hiszem, hogy Lovecraft messzire ment volna az elmúlt korok véneiről alkotott elképzeléseivel. Az elmúlt évtizedben lassan és egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy fajunk valódi eredete mögött sokkal több dolog rejtőzik, mint ami látható. Amit megtanítottak nekünk, valószínűleg messze van attól, ami esetleg igaz lehet. Az egyik dolog, amit Lovecraft munkásságából megtanultam (a fiatalkori képzelőerő fellendítésén kívül), az a félelem ereje, valamint az elménk és pszichénk feletti uralma. És ez csak az egyik kiemelkedő dolog, ami eszembe jut! Lovecraft és sok más akkori író és gondolkodó korszakát teljesen lenyűgözőnek találom, és van valami furcsa vágyakozásom erre az időszakra, oly sok gondolkodó próbált értelmet adni a sok okkult tanításnak, a (pre)- történelemnek, az ősi bölcsességeknek. Lovecraftnak (számomra) sikerült ezeket a dolgokat csodálatos történetekbe foglalnia, amelyek katalizátorként működnek, hogy tovább utazhassak létezésünk titkaiba. Utam a sztoicizmus alapműveivel kezdődött; Seneca, Marcus Aurelius és Epictitus… ez fokozatosan a hermetizmus felé tolódott el, mivel van párhuzam a két különböző tanítás között. Innentől minden exponenciálisan bővült, ahogy sejtem, mint zsilipek, nyíltak meg a kapuk az okkult tanítások iránti éhségem előtt. Rudolph Steiner, Manly P Hall és Helena Blavatsky következett, majd a rózsakeresztesség.
Mesélnél a lemezek koncepcióiról, illetve a videóklipekről?
A The Horror Cosmic album egy Lovecraft által inspirált novella, ahol az elbeszélői nézőpontban egy kreatúra van, és nem pedig egy emberi lény, ahogy általában szokott lenni. Szóval a történet ennek a dolognak/entitásnak a szemszögéből van leírva, ahogy a saját egzisztenciális rettegésével találkozik. Az In Memoriam egy gótikusan fűszerezett lovecraftiánus történet, egy csipet Edgar Allan Poe-val, az íze végett! :) Ez volt az első kísérletem novellaírással, egy vak nő és egy Vén/ember hibrid közötti különös kapcsolatról szól. Mind a kettő ingyenesen elérhető, hangoskönyv formában, a bandcamp oldalamról. (https://thelovecraftsextet.bandcamp.com)
A Nights of Lust-ra is voltak terveim, de egyszerűen nem volt rá időm. Az ötletem az volt, hogy az albumot inspiráló Nights of Horror képregényeket vegyítsem lovecrafti elemekkel…. A The Darkness és az Embrace the Void videók egyfajta felnőtté válásról szóló videóklipek, amelyek egy fiatal lány történetét mesélik el, aki az életének új szakaszába lép.
Lovecraft népszerű Hollandiában? Vannak kortárs horror vagy weird szerzőitek?
Nem igazán, bizonyára van elég rajongó, de a holland kulturális psziché egyik ágának sem része. Attól tartok, a hollandok túlságosan kálvinista mentalitásúak ahhoz, hogy teljesen weirdek legyenek.
Te készíted az új Alone in the Dark zenéjét! Az eredeti játék 1992-ben jött ki, elsők között foglalkozott a lovecrafti mítosszal. Mire lehet számítani, és mi lesz a következő lépés?
Megkértek, hogy komponáljam meg az én sajátos zenei stílusomban, ami elég szokatlan… szóval szabad kezet kaptam, nagyon kellemes volt egy olyan projekten dolgozni, ahova konkrétan a saját zeném miatt hívnak meg, ezért alapból nem lehet elrontani. Ugyanolyan zenei stílusra számíthatsz, mint a Lovecraft Sextet albumokon. És aztán? Alone in the dark 2? :)
Hogyan mutatnád be a dark jazz zenei élményt olyasvalakinek, aki sosem hallott még ilyet? Honnan jött az inspiráció?
Igazából csak összekevertem a két kedvenc műfajom, a doom metalt és a jazz-t. Egészen egyszerű. :) Nem ragaszkodom egy konkrét műfajhoz, ha egy zene megérint, hallgatom, és elveszek benne. Azt javaslom, éjszaka a ködös városban, a fülhallgatón keresztül hallgass darkjazz-t, ez egy jó módja, hogy a zenét magadba szívjad.
Filmművészeti mesterképzést végeztél Amszterdamban. Foglalkozol még a filmezéssel?
Az utrechti Művészeti Főiskolát végeztem el, és az audiovizuális technológiából diplomáztam, azóta is videózok, a munkáim itt tekinthetőek meg: https://vimeo.com/jasonkohnen
Elképesztően sok projektet viszel, koncertezel és alkotsz zenét. Hogy van ennyi mindenre energiád? Mit üzennél az olvasóinknak, és a hallgatóidnak?
Amikor olyan dolgokat csinálsz, amiket szeretsz, akkor azok energiát adnak ahelyett, hogy elvennének. Maradjatok egészségben, és vigyázzatok azokra, akiket szerettek!
Jobb tanácsra nincs is szükség, és bizony az A38-as hajón tartott esemény is tele volt pozitív energiákkal, jó hangulattal. Az ember megannyi Lovecraft rajongóval találkozhatott, az egy főre eső Cthulhu és egyéb polipos pólók is nagyobb koncentrátumba kerültek. Az élőzenés The Lovecraft Sextet bár rövid műsort adott, és a ráadást is lekeverték, elképesztően atmoszférikus volt. Sötét, mégis andalító, mint egy végtelenbe nyúló kígyó bűvölete. Köhnen suttogása a háttérben diszkréten szublimált az ember tudatába, miközben a szaxofon a Meztelen Ebédre hajazó bizarr, ricsajszerű melódiákkal teremtett kontrasztot a mélabús hangulattal. Inspiráló, felemelő koncerten vehetett részt, aki eljött, és két DJ set között nyugodtan beszélgethetett Köhnennel is, és szerezhetett lemezt, felvarrót, és CD-t a barátságos frontembertől.
Reméljük, egy hosszabb fellépés okán újra találkozunk.
Az interjút Vidra Gyula készítette.