Beszámoló a Természetfeletti rettenet az irodalom kiállításmegnyitóról

 

Szeptember 8-án, az egzotikus belterű Macska kávézó adott otthont a Magyar H. P. Lovecraft Társaság és a Memento Mori Egyesület közösen szervezett, Természetfeletti rettenet az irodalomban című grafikai pályázat kiállításmegnyitójának, ahol kilenc művész alkotása tekinthető meg október 6-ig egy ital társaságában. Igazi exkluzivitás, hogy a méltán elismert Havancsák Gyula (akinek nevét Hjules formában is ismerheti a közönség) és Sallai Péter is hozzájárult egy-egy alkotással az egy hónapig tartó bemutatóhoz.

Az alkotások 18:00 órától már megtekinthetőek voltak, és azonnal el is kezdtek az emberek szivárogni a rendezvényre. A bejárattól jobbra Szabó Gábor hajmeresztő festményei foglaltak helyet, köztük egy sötét vadonból előbukkanó Wendigóval, egy sajátos Lovecraft arcképpel, és a „Scream of the Void” címre keresztelt alkotással, mely egy kozmoszból előtörő, valóságrepesztő sikolyt örökített meg. Balra fordulva Sallai Péter ecsetvonásai által megszületett, vöröslő glóriájú Lovecraft portré borítja el a falat. A nagy méretű, sötét alkotás egyenesen a pultra néz, „hogy az ott dolgozókat motiválja”, ahogy viccelődött az egyik csapos. A belső rész közepét Havancsák Gyula műve uralja, az At the Mountains of Madness (Az őrület hegyei) című kisregény által ihletett vízió, ami a későbbiekben a Szukits kiadó közeljövőben megjelenő novelláskötetének borítója is lesz. Fosszíliák, mélyűrből előtörő csillagfejű Nagy Öregek és okkult szimbólumok csodálatos egyvelege fogadja a belső részre betérőket. Jobbra Németh Lexi monokróm grafikáiból három található, amiket a The Nameless City (A névtelen város), The Whisperer in Darkness (Suttogás a sötétben) és a The Rats in the Walls (A patkányok a falban) novellák ihlettek. Lexi grafikái asszociációs pillanatképként rögzítenek az említett történetekből egy-egy jellegzetes motívumot. Benyák Zoltántól két nagy méretű poszter érkezett: a Tim Burton hangulatú Girl in the Dark Forest, ahol a csápos hölgyeményen túl szárnyaló byakheek is emlékeztetnek a mester munkásságára, illetve a Last Voyage of Randolph Carter, ahol a címszereplő a folyón túl végül is hazatér oda, ahonnét indult. A kávézó másik oldalán Magyar Csilla örökítette meg a The Cats of Ulthar (Ulthar macskái) egy emlékezetes jelenetét, míg Pintér Anna az Innsmouthi lakosokról készített festményeket, az Innsmouth és a Cthulhu Cultist című festményein. A Cthulhu mítosz vonalat tovább erősítve Hegyes Gábor grafikája következik, ami egy rituálét ábrázol. Végezetül Tamás Laura Katától, Poe Hollója is tiszteletét teszi a kiállításon, a Nevermore című digitális festmény vászonváltozatával.

 

 

A kezdés előtt fél órával már igen nagy volt a nyüzsgés, ahogy a fenti alkotásokat kezdték a vendégek szemrevételezni. Rengetegen gyűltek össze a megnyitóra, és sokan már csak a galéria szinten tudtak helyet foglalni. A 19:00-re hirdetett megnyitó a hangpróba után el is kezdődött Vidra Gyulával, aki egy asztalnál, könyvekkel körbevéve mesélt Lovecraft és a festészet viszonyáról, a szerző legkedvesebb alkotóiról, és a kozmikus iszonyatról – miként lehet ábrázolni az ábrázolhatatlant. Továbbá beszélt a Lovecrafti örökség hitelt érdemlő ápolásának fontosságáról, és, arról, hogy az inspirálódásnak hála a különböző formátumú művek hogyan élnek tovább az újabb alkotásokban. Ez kvázi bevezetés volt Nagy Benedek hatásos versfelolvasásának, aki úgy adta elő a Virgil Finlay-nek című verset, amit Robert Bloch „Az arcnélküli isten” című történetéhez készült rajza okán írt Lovecraft, mintha ő maga ihletődött volna meg a Finlay-grafikától, ami bekeretezve a kezében volt.

Ha művészet és Lovecraft a téma, elkerülhetetlen a Pickman’s Model (Pickman modellje), amiből Vidra Gyula olvasott fel egy részletet, úgy, mintha a vele szemben ülő Nagy Benedeknek mesélné, aki az egész megnyitó alatt akusztikus gitárral szolgáltatott háttérzenét.

Negyed óránál nem volt több megnyitó, de elégnek is bizonyult, hogy a vendégek végre tovább tudják az alkotásokat nézegetni, viszont sokáig kellett arra várni, hogy az ember nyugodtan, egymagában tudja a képeket megtekinteni, mivel órákkal később is emberfalak takarták az alkotásokat. Régi ismerősök köszöntötték egymást, új ismeretségek szövődtek rövid idő alatt. Lovecraft munkásságának közösségteremtő ereje továbbra is példaértékű; az embereket nem csak történetei és Cthulhu-mítosz érdekli, hanem a többi rajongóval való kapcsolattartás is.

A kiállítás október 6-ig megtekinthető a Macskában (1084 Budapest, Bérkocsis utca 23.), a kiállítás után az alkotások egy része árverésre kerül. A befolyó összeggel  a licitálók a Magyar H. P. Lovecraft Társaság és a Memento Mori Egyesület munkáját támogathatják. Részletek hamarosan!

 

A fényképeket Szentandrássy Adrienn készítette:

 

Scroll to top