Pető Zoltán hetente jelentkező sorozata az MHPLT-n. Clark Ashton Smith H. P. Lovecraft számára küldött leveleiből készülő válogatás magyar nyelven, melyekből közelebbről is megismerhetjük a weird irodalom két meghatározó szerzőjének barátságát, Smith személyét, gondolatait.
Levél H.P. Lovecraftnak
Clark Ashton Smith-től
1932 március 26-án
Avyctes démon-kísértette házából,
Poseidonis legészakibb hegycsúcsáról,
a kettős árnyék revelációjában
Igen, az „Innsmouth”-nak[1] olyan atmoszférája van, amelyet az ember nem rázhat le magáról gyorsan. Még mindig szagolom és ízlelem! Azt hiszem, úgy fogod találni, hogy Melmoth[2] véleménye nem kevésbé kedvező, mint az enyém. Tényleg nagyon örültem, amikor hallottam, hogy új történetet írtál, és ez már úgy kezd hangzani, mint a régi időkben. Biztos, hogy hatalmas és borzongó várakozással fogom várni a pillanatot, amikor hozzá kezdesz, hogy legépeld. Remélem, hogy nagyon rövid időn belül újabbak követik majd – nem tudsz eleget írni ahhoz, ami nekem megfelelne!
Azt hiszem, már megírtam neked, hogy „Uther Magbane”-t okvetlenül elfogadta a Clayton Co.[3] A Mag a sírból tetszett Bates-nek, de azt akarta, hogy tegyek meg néhány csekélyebb változtatást, mielőtt megmutatom Claytonnak. Úgy tűnik volt valamiféle következetlenség az ördög-növény kifejlődésében; de, ahogyan felhívtam rá a figyelmét, a növény egyszerűen spórák által szaporítja magát, a halál után, de megvan az ereje ahhoz, hogy kitolja egyéni élethosszát, a gyökérrendszer meghosszabbításával, egyik áldozattól a másikig. Azonban, néhány kisebb változtatást is eszközöltem, néhány borzalmas részletet hozzáadva, és megemlítve egy második koponyát is, a csontok, gyökerek (stb.) rácsozatában, a sírgödrön belül. Derleth javaslatai nagyon jók voltak, de nekem jobban tetszett a dolog, úgy ahogy volt. Ki lehetett volna dolgozni több fokozással, nagyobb terjedelemben, ahogyan azt Wandrei javasolja; de a jelenlegi alakulás a gyors kifejlődése által, véleményem szerint erős természetellenes töltettel bír a diabolikus, a természetfeletti irányában.
Most már látni fogod az „Ubbo-Sathla-t” is. Wright visszaküldte, felháborodásomra, úgy tűnik, azt gondolja, hogy túl sok lenne a vevőkörnek. Wright, nekem úgy tűnik, sokkal nagyobb valószínűséggel küld vissza valamit ami valóban eredeti, vagy annyira szokatlan, hogy nem tudja összeegyeztetni azzal, amit már korábban kiadott és az olvasók szempontjából kielégítőnek talált.
[…] Visszautasított történeteim, ha megvizsgáljuk őket, úgy tűnik, hogy alapvetően két osztályba sorolhatók – a nagymértékben különös, szokatlan és újszerű, és a kifejezetten középszerű és elcsépelt. Van egy harmadik fajta kategória, nagyrészt science fiction, amelyet nagyrészt tökéletesíteni lehetne átdolgozással. Habár, 62 befejezett mesémből, sikeresen megszabadultam körülbelül 44-től, és valószínűleg túl fogok adni még néhány másikon, amelyek jelenleg függőben vannak. Ha csak eggyel vagy kettővel több szerkesztő foglalkozna a piacon ezzel a dologgal, azt hiszem szinte minden weird történetemet el tudnám adni: az egyéni ízlés jobban különbözik a horror és a fantasy vonatkozásában, ahogyan Dorothy Sayers megjegyzi, mint bármi más kapcsán. Bates, Wright és Swanson[4] úgy tűnik, hogy kifejezetten másképp érzékelnek dolgokat.
[…] A spiritualizmus párba állítható a fetisizmussal – „emberi, túlságosan is ember…” De egy nagyszerű lehetőség rejlik az élet jövőbeli állapotaival foglalkozó történetekben – olyanokban, amelyek teljesen szakítani képesek a puszta világi érzelmek és erkölcsök egyszerű síron túli kiterjesztésével. Egyszer talán egy mesét fogok írni egy haldoklóról, aki megígéri egy barátnak, felségnek vagy kedvesnek, hogy halála után vissza fog térni…de, amikor visszatér, akkor egy tífuszbacilus formájában fog megjelenni, amelynek nincs semmivel több öntudata vagy erkölcsi hajlama, mint amely egy efféle bacilusnak lehet.
Üdvözlettel, buzgón várakozva a „Walter Gilman álmaira[5]”,
Klarkash-Ton
U.i.: A Kriptában című történetet, kétségkívül kiugró a mostani W.T.-ben. […] Hamilton, a fene essen belé, már elrontott egy ötletet, amely eléggé hasonlított egy saját ötletemre, egy „A holdbéli agy” címmel megírandó történet kapcsán, amely azon az elképzelésen alapulna, hogy egy hatalmas élő agy van a hold középpontjában.
[1] Az Árnyék Innsmouth felett című Lovecraft-történet.
[2] Melmoth Donald Wandrei
[3] A rövid életű Strange Tales magazin kiadói.
[4] Carl Swanson, egy tervezett science fiction magazin, a Galaxy kiadója.
[5] Az álmok a boszorkányházban című Lovecraft-történet egy korai címe.