Pető Zoltán hetente jelentkező sorozata az MHPLT-n. Clark Ashton Smith H. P. Lovecraft számára küldött leveleiből készülő válogatás magyar nyelven, melyekből közelebbről is megismerhetjük a weird irodalom két meghatározó szerzőjének barátságát, Smith személyét, gondolatait.
Levél H.P. Lovecraftnak
Clark Ashton Smith-től
[1933. december 4.]
Zoir fekete sivatagából,
a hét ultra-sprektális nap alatt
Kedves E’ch-Pi-El:
Épp most fejeztem be a Dolog a küszöbön-t, második alkalommal, és újfent mély benyomást tett rám az ereje. A tárgyalás gondosan van kifejtve (mondanom sem kell) és a csúcspont úgy jön, akár egy mennydörgés. […]
Edward Derby karakterét jól valósítottad meg. Csupán egy nagyon csekély javaslatot szeretnék tenni, és azt is nagy kétséggel és tétovázva. Azon gondolkodtam, nem lenne-e jobb, egy célzást elhinteni (talán nem többet egy mondatnál vagy kifejezésnél), hogy Derby abnormális képessége Asenath holttestének mozgatását illetően a saját, egyáltalán nem elhanyagolható mértékű eredményeinek tudható be a feketemágia terén. Azonban, ez talán, a dolgok jelenlegi állása szerint benne foglaltatik a történetben.
Bízok benne, hogy Conan[1] és többiek közül is sokan akik a várólistán vannak, teljes mértékben méltányolják majd a rájuk váró csemegét. A kézirat ma tovább megy a kimmériai uralkodónak.
Az egyik levelezőlapom informálni fog téged arról, mekkora örömömre szolgált arról hallani, hogy az Ezüstkulcs kapuin át végül is megkapta satrapai jóváhagyást. E történet bármely túlvilági jelenetét jól tudnám alkalmazni képekben alkalmazott stílusomhoz.[…]
A borítók kapcsán, a jelenlegi W.T. arculat, habár tényleg örvendetesen színes, talán túlságosan is szuggesztív egy karácsonyi üdvözlőlaptól! Nem szeretnék modortalan lenni, de Mrs. Brundage -nak[2] (közötted, közöttem és a Crater Ridge aszimmetrikus ikonja között) annyi valódi érzéke van a bizarrsághoz, amint amennyit valószínűleg egy jersey tehén is birtokolhat. […]
[… Szent Azéderac esete kapcsán:] Pontosan rámutattál homályosságomra és tudatlanságomra a gall történelem vonatkozásában! Természetesen, ha megálltam volna kicsit eltöprengeni, feltétlenül tudomást kellett volna szereznem arról, hogy a rómaiak még mindig elég erősek voltak Galliában Moriamis idejében, és a francia mint nyelv, még nem született meg a latin anyaméhből. Feltételezem, hogy a tény, miszerint egy nem kevésbé mitikus királysággal foglalkoztam mint Cabell Poictesme-je,[3] kétszeresen is figyelmetlenné tett annak vonatkozásában, hogy kronológiámat a történelmi Európáéhoz igazítsam. Ha valaha is lesz bármiféle kilátás az Azéderac és más Averoigne-történetek kiadására könyvformában, biztos, hogy ki fogom javítani az anakronisztikus hivatkozást a Moriamis által beszélt nyelvre, amely francia valamely „idejétmúlt formája.” Azonban azt gondolom, hogy a druidák elég jó helyzetben lehettek; semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Averoigne a kultusznak még inkább fellegvára volt mint Bretagne; és a római uralom (noha már egy másik történetben, a Vénusz kihantolásában beszéltem róla) meglehetősen névleges lehetett, különösen az Averoigniakra tett vallási hatások vonatkozásában.
[…]
[…] A Földrajz[4] a boszorkánykultusz bizonyítékainak valóságos tárháza; és a részletek azonossága a megszámlálhatatlan sötét esetben, amelyek igencsak szét vannak szórva térben és időben, megbízható bizonyítéka a háttérben meghúzódó valóságnak. Nem kétséges, hogy a kultusz gyakorisága a középkorban részben az elviselhetetlen társadalmi szenvedés eredménye volt: a sátánizmusba, szupernaturalizmusba, és a hús orgiáiba való menekülés egy még neurotikusabb és szerencsétlenebb valóságtól való eltávolodás lehetősége volt. Emellett – a természetfeletti hatalmak létezésének, és ezeknek az emberi életre való ráhatásának megengedése, – a hit a gonosz erőkben és kiengesztelésükre, és velük való szövetségkötésre irányuló késztetés, biztos hogy távolról sem volt irracionális. A manicheizmus[5] egy gyakorlati következtetés, ha valaki úgy vizsgálja a világot ahogy van, és megpróbálja a világot emberfeletti entitások teremtéseként vagy játszótereként magyarázni.
[…]
Köszönöm az Ashton-ház fotóját! Tudom, hogy volt néhány Ashton délen (Azt hiszem, Virginiában) de még nem láttam e nevet New England-al összefüggésben. A családom legnagyobb része (a legrégebbi egyeneság, mindenesetre) katolikus volt. Néha a nevet Assheton-ként betűzve is meg lehet látni; és nyilvánvalóan sok Assheton-Smith vagy Smithes van Angliában.
[…]
Az íráshoz még mindig nincs elég időm, és semmit sem fejeztem be, remélem, hogy az anyám hamarosan egy kicsit jobban lesz.
Búcsúzom, egy Desmond Hall-tól vett levélidézettel.[6] „Fontolja meg, hogy a pszichoanalízis…azt sugallja, hogy az univerzumban semmi sem megmagyarázhatatlan” (stb) Grrrr! Attól félek, hogy komoly nehézségeim lesznek, ha ennek a csapatnak a követelményeit teljesíteni szeretném. A pszichoanalízis nem a kedvenc babonám vagy áltudomány-fajtám.[…] A saját levelemben, udvarias sajnálatomat fejeztem ki az irányvonal szűkítése kapcsán, és azt javasoltam, hogy a magazinnak talán jót tenne, ha legalább egy nem-technikai fantasy történetet engedélyeznének lapszámonként. Azt szintén kiemeltem, hogy mekkora tudományos fantasztikum olvasóinak következetlensége, akik bármilyen nevetség tündérmesét bevesznek, ha azt sugárfegyverek, éter-űrhajók, időgépek (stb.) kíséretében tálalják nekik.
[…]
Úgy tűnik, a tél megérkezett, és a higanyszál eléri a fagypontot napkeltekor. Irigykedem a gőzfűtésedre!
Üdvözlerrel, Kamog nevében,
Klarkask-Ton
[1] Robert E. Howard
[2] Margaret Brundage, a Weird Tales borítóinak készítője.
[3] Poictesme („pwa-tem”) egy elképzelt ország vagy tartomány, amely James Branch Cabell írásainak hátteréül szolgál. A Smith által megálmodott Averoigne-hoz hasonlóan, az író nagyjából Franciaország déli részére helyezte a tartományt. (P.Z.)
[4]A Boszorkányság földrajza című mű, Montague Summers-től.
[5] Gnosztikus karakterű, aszketikus, dualista vallás. Átvitt értelemben a világot két abszolút, egymástól független princípiumból levető vallási beállítódás, amely a világot a Jó és a Rossz a Lét és a Nemlét egymással egyenrangú, egymással szembeállított alapelveinek megvalósulásaként szemléli. A középkorban jelen volt bizonyos keresztény eretnekségek hátterében is. (katharizmus, bogumilizmus). (P.Z.)
[6] Az Astounding Stories szerkesztője.
Fordította: Pető Zoltán