H. P. Lovecraft 1936 őszén írt esszéje Suggestions for a Reading Guide címmel, 1966-ban jelent meg először a The Dark Brotherhood and Other Pieces című Arkham House antológiában August Derleth szerkesztésében. Az esszé eredetileg Anne Tillery Renshaw Well Bred Speech című könyvéhez készült, de Renshaw végül úgy döntött, hogy nem használja fel két vagy három másik Lovecraft anyaggal együtt. Eredetileg a What Shall I Read? címmel jelent volna meg Renshaw könyvében, Derleth adta neki az új címet az antológiában. (Érdekesség, hogy a kötet címadó novellája, így szerepel a tartalomjegyzékben: „The Dark Brotherhood by H. P. Lovecraft and August Derleth”) Lovecraft sok könyvtári munkát végzett az esszé elkészítéséhez, de időhiány miatt, nagyrészt saját könyvtárára kellett hagyatkoznia.
Tartalmas ajánlás az általános és klasszikus irodalom, valamint a tudományok, a csillagászat, kémia, fizika csodálatos világából, aminek legfontosabb és legértékesebb javaslata, rögtön az első mondata. A fordítást Sütő Fanni készítette, eredetileg a The Black Aether oldalon jelent meg.
H. P. Lovecraft: Mit olvassak?
Általánosságban azt mondanám, hogy olvasd azt, ami a legjobban érdekel. Ezen belül viszont igyekezz úgy választani, hogy azok a legigényesebb irodalmi és legalaposabb tudományos szövegek legyenek. Ne vesd meg a tanárok, könyvtárosok, szerzők, és más, ítélő pozícióban lévők javaslatait. Manapság a közkönyvtárak nagyon értékes tanácsokat adnak az olvasók egyéni ízlésére és igényeire szabva. Kérj felvilágosítást a legközelebbi könyvárban erről a szolgáltatásról, melynek neve “céltudatos olvasás.” A miénk a történelemnek első korszaka, amely ilyen gazdag forrásokkal rendelkezik a felnőtt oktatás terén.
Igyekezz elolvasni legalább néhány dolgot az emberi gondolkodás és kifejezés minden ágazatából, hogy legyen egy alapvető, de összetett rálátásod arra, hogy hol áll a tudomány olyan kérdésekben mint az univerzum, az anyag, a világ, a szerves élet, az emberiség, a történelem folyása, hogy hallj fajunk legnagyobb eredményeiről, ami a filozófiát, a kormányzást, az irodalmat, és a művészet különböző ágait illeti. Ne vesd el a kivonatokat és összefoglalókat sem, hiszen jobban jársz még a felületes ismeretekkel is, mintha hatalmas fehér foltok szabdalnák tudásodat a téged körülvevő világról. Igyekezz, hogy a jobb magazinok egyetlen cikke vagy a mindennapos olvasmányaid egyetlen utalása se maradjon teljesen értelmetlen vagy összezavaró számodra. Tekints minden ismeretlen témára kihívásként, és ne hagyd őket magad mögött, amíg a tudatlanságnak legalább a legsűrűbb fellegein át nem verekedted magad. Forgass sűrűn segédkönyveket, vagy jegyzetelj, amennyiben pillanatnyilag ilyen könyvek nem állnak rendelkezésedre. Tudd meg, melyek a legjobb kézikönyvek, és hol találhatod meg őket a nagyobb könyvtárakban.
Futó pillanataidban forgass könnyebb olvasmányokat, de az olyan anyagokat, amik több koncentrációt és értelmezést kívánnak, inkább akkor olvasd, amikor elegendő idő áll rendelkezésedre. Ne erőltesd az olvasást, ha úgy érzed, hogy a fáradtság nehezíti az értelmezést, hiszen nagy pazarlás olyan dologra időt fordítani, ami nem hoz eredményeket. Másfelől viszont, ne ijedj meg vagy keseredj el, ha nem emlékszel mindenre, amit olvastál. Senki sem képes minden apró tényre vagy képre emlékezni. Bőven elég, ha egy jó része megmarad, elegendő alapvető tájékozódási pontot létrehozva. Ezek segítségedre lesznek, hogy a gondolatok magvát megértsd, és hogy értelmezni tud a mindennapi jelenségeket és utalásokat, és képessé tesznek arra, hogy tudd, hol keress további, mélyebb tudást, ha úgy hozza a sors.
Az olvasás fő értéke a gyakorlat és fegyelem, mellyel az elmét felruházza, és hogy megtanít minket gondolkodni, intelligensen kíváncsiságot ébreszt bennünk különféle dolgok iránt, segít felismerni az általános alapelveket, melyek a különböző egyéni megnyilvánulások alatt húzódnak meg, segít összehasonlítani és összekapcsolni látszólag távoli témákat és eseményeket, megtanítja, hogy hol és hogyan informálódjunk, hogyan értékeljük és értsük meg történelmünket és környezetünket, ítéljünk és értékeljünk helyén dolgokat, hogyan élvezzük az igazi művészetet és szépséget, és hogyan fordítsuk érdeklődésünket a triviális és értelmetlen dolgok felől az igazán fontosabbak felé.
Használd a saját értékítéleted, hogy kiegyensúlyozottan olvass. Ne érezd úgy, hogy bármilyen logikai sorrendet követned kell, nyugodtan kalandozz kedvedre az irodalom mezején, kivéve persze ha egy bizonyos korszakban írt művek annyira megragadnak, hogy jobban el kívánsz mélyedni a témában. Bizonyos tudományok esetében jobban jár az ember, ha azért nagyjából követ egy sorrendet. Ily módon az általánosabb témák előbb kerülnek sorra, mint a specifikusabbak. Ha úgy kívánod, követheted az iskolák és egyetemek hagyományát párhuzamosan olvasva.
Ahogyan ők is egyszerre tanítják az ókori és modern irodalmat, tudományt, történelmet és művészeteket, te is olvashatsz egyszerre egy kortárs művet, egy Vergilius fordítást, egy történelmi összefoglalást, egy népszerű csillagászatról szóló kivonatot, egy vers antológiát és egy görög szobrászatról szóló útmutatót. Amikor a kedved tartja, belelapozol az egyikbe, majd egy másikat csapsz fel, ha van egy szabad negyed órád. Ha egyszerre haladsz mindegyikkel, akkor kellemesen változást hoznak az olvasás folyamatába. De ne érezd ezt se kötelezőnek. Ha inkább egyvágányú a gondolkodásod, és jobban szeretsz egyszerre csak egy könyvet, vagy egy féle könyvet szeretsz olvasni, dönthetsz úgy, hogy meghatározott irodalmi, művészeti, történelmi vagy tudományos menetrendet követsz megszakítás nélkül, amíg egy másikhoz nem kapsz kedvet. Mindez ízlés és habitus kérdése. A lényeg, hogy a végén egy összefüggő és használható képet kapjunk a dolgokról, hogy a világegyetemet egészében lássuk, hogy mélységeiben átérezzük az emberiség történelmének folytonosságát, drámáját és változó hangulatait. De semmit nem kell elkapkodni.
Ne érezd úgy, hogy mindenképpen lépést kell tartanod a legújabb könyvekkel, csak azért, hogy egy felületes naprakész tudással büszkélkedhess. Egy adott periódus rengeteg felkapott könyve közül pusztán nagyon kevés bír tartós értékkel, ha egyáltalán akad ilyen köztük. A tudomány az egyetlen ágazat, ahol kimagaslóan fontos, hogy frissek legyenek az olvasmányaink, hiszen fontos, hogy ismerjük a legújabb felfedezéseket. Talán a történelem is idetartozik, ahol az események modern tudományos értelmezése, a hangsúlyok áthelyezése néha nagy jelentőséggel bírnak. Az általános irodalomban a legfontosabb könyvek túlnyomó többsége a múltban keresendő – néhányuk több mint két ezer évvel íródott. Mindazonáltal nem árt, hogyha tájékozódunk a friss könyvekről és szerzőkről a megszokott periodikák ajánló rovatát böngészve, mint például a New York Times könyv rovata vagy a Harpers és az Atlantic hirdetési oldalain található könyvreklámok. Ezek közül érdemes lehet elolvasni azokat, amiket a legjobb kritikusok egyöntetűen ajánlanak.
Igyekezz mindenképpen beiktatni az általános irodalmi műveltség néhány kiemeltebb pontját. Az ókori görög irodalomban például, melyen nyugati kultúránk egész alapja nyugszik, Homérosz alakja kikerülhetetlen. A rengeteg fordítás közül valószínűleg Lang és Leaf Illiásza és Butcher és Land Odsszeiája áll a legközelebb az eredeti szelleméhez. Ezen örökérvényű történetek olyan lenyűgözőek, hogy olvasásuk egy percig sem tűnik majd kötelességnek. További görög mesterművek, melyeket érdemes jó fordításban elolvasni a nagy drámaírók művei, mint például Aiszkhlosz Leláncolt Prométheusza, Szophoklész Oedipusa és esetleg az Antigoné, Euripidésztől a Bakkhánsnők, az Elektra, az Alkésztisz és a Médeia, és Arisztophanész szatirikus komédiái, mint A Felhők, A Madarak és A békák. Plutharkosz Párhuzamos Életrajzai, vagy legalább néhány közülük, és Platón egy némely Szókratészi dialógusa (a Szókratész védőbeszéde, a Kritón, a Phaidón és az Állam) lehetőleg Jowett fordításában szintén remek választás, ha az ember a hellén műveltségét szeretné fejleszteni. Jó ötlet lehet, ha akkor olvasod ezeket a műveket, amikor éppen a görög életnél és hagyományoknál tartasz a történelmi olvasmány listádon. Ha jó rövidített összefoglalót keresel a görög irodalomból, akkor William Cleaver Wilkinson A Classic Greek Course in English (Klasszikus görög kurzus angol nyelven) című művét ajánlanám.
A római irodalomból érdemes Vergiliust forgatni Dryden szellemes fordításában, vagy valamelyik jobb próza változatot, mert ezek valószínűleg közelebb állnak a költő szellemiségéhez. Nem szükséges Vergilius összes művét elolvasnod, de ha átlapozzuk az Aeneist, a Georgicont és az Eclógákat, számtalan olyan bekezdést találhatunk, ami megragadja a képzeletet és az emlékezetünkbe vésődik. Olvass Horatiust is, aki a könnyed verselés nagymestere és az emberi természet játékos kedvű kommentátora, akinek nagyon sok kifejezésünket köszönhetjük, például az “arany közepet” vagy a “még Homérosz is bólogat-ot.” Valószínűleg a Macmillan által kiadott próza fordítás a legjobb.
Cicero legjobb beszédei közül néhány, főleg az amelyben az áruló, Catilina ellen szólal fel, különösen modern élményt fog nyújtani társadalmi és politikai felfordulásokkal teli korunkban. Nem hagyhatjuk ki Caesar Feljegyzéseit sem, amelyben a gallok meghódításáról ír a legnagyobb egyszerűséggel és tisztasággal. Aesopus történetei, amely egy híres népmese gyűjtemény Phaedrus műveinek latinra fordításából, és Marcus Aerulius filozofikus töprengései (amelyek a nagyrészt gall származású római császár görögül jegyzett le) jól kikerekítik a klasszikus olvasmánylistánkat. Kellemes úgy olvasni ezeket a római alapműveket, hogy közben a római történelmet tanulmányozzuk. Hogy még inkább élővé tegyük őket, érdemes elolvasni néhány kortárs művet, amelyet a római élet ihletett, például Edward Lucas White Unwilling Vestal című regényét vagy az elképesztő Andivius Hedulio–ját. Illetve ott van még William Stearns Davis’s A Friend of Caesar /Caesar barátja/, vagy Robert Graves ikerművei az, Én, Claudius és Claudius az isten. Még sok hasonló modern címre bukkanhatsz. William Cleaver Wilkinson Bevezető latin kurzus angol nyelven remek beugró a római irodalomba. Amikor az ókori világgal foglalkozunk, segítségünkre lehet egy jó mitológiai kézikönyv, lehetőleg Bulfinchtől Age of Fable /A mesék kora/. Hasonlóan hasznos egy jó kézikönyv, például a Harper kiadó lexikona a klasszikus irodalomhoz és az antikvitáshoz.
Az ókori irodalom egy harmadik ágazata, ami mélységeiben meghatározta a kultúránkat megtalálható a zsidó-keresztény Bibliában, amit mi főleg János király verziójában ismerünk. A klasszikus és hellén behatásokat mutató Jób könyvét drámaként tanácsos kezelni, míg a zsoltárok és Salamon éneke tiszta költészet. Más részeket érdemes drámai, történelmi vagy irodalmi érdekességként olvasni – például a Genesis drámáját, Ézsaiás prófétikus zenéjét és Márk és János egyszerű tragédiáját és etikus idealizálást. Ha összefüggő tudást szeretnénk kapni az egész bibliai háttérről érdemes keresni egy összefoglaló és értelmez kézikönyvet, mint például Hendrik Willem van Loontól A Biblia története.
A középkori irodalomban egymástól nagyon különböző művek is előfordulnak, már ha belevesszük, ahogy azt ildomos, mind az európai, mint a keleti műveket. Meglehetősen sok Dantét kell olvasnunk, főleg a Poklot, méghozzá Cary rímtelen vers fordításában, élvezvén a hatalmas nagyságot és szépséget és az emberi léptékű realizmus nyomait. Marco Polo utazásai lebilincselő és kalandos olvasmányt nyújtanak, és remekül bemutatják a középkori gondolkodást. Malorytól az Artúr halála és Froissart krónikái sokkal északibb és romantikusabb képet festenek a középkorról, de lehet jobban járunk ha kivonatolva vagy összefoglalva olvassuk el őket, például Bulfinch Artúr legendákról szóló könyvében vagy Singleton Froissart összefoglalójában.
Bizonyos modern regények képesek megragadni a kor szellemét, kiemelendő például Scott Ivanhoe-ja és A Talizmán című története, és a néhai Sir Arthur Conan Doyle’s A fehér csapat és Sir Nigel című művei.
Saját őseink középkori lenyomata élénken megjelenik a kora angolszász Beowulfban. Eme szörnyekről és hősökről szóló történet legjobban Clarence Griffin Child fordításában élvezhető. Chaucer Canterbury meséit olyan kiadásban érdemes olvasni, ahol az eredeti angol szöveget némiképp modernizálták az érthetőség kedvéért. Kevés pikánsabb és szórakoztatóbb történet akad az irodalomban. Sir John Mandeville utazásainak furcsa gyűjteménye szintén üdítő betekintést nyújt a középkorba – tele naiv csodákkal és groteszkségekkel. A keleti területről kötelező olvasmány az Ezeregy éjszaka meséi vagy Omar Rubiyatja Fitzgerald fordításában. Ezen középkori klasszikusok mind élvezetesebbé tehetők, ha mellettük a korszak történelméről és szokásairól szóló ismeretterjesztő műveket is forgatunk.
(folyt. köv.)
Sütő Fanni