STYGIAN: REIGN OF THE OLD ONES
Vélemény
Egy nagyon szép, összeszedett és mindenre kiterjedő cikket terveztem írni a játékról, mert nem szégyellem bevallani, hogy az már az első percekben elvarázsolt és az első 18 órában a varázslata alatt is tartott. Vagyis egészen a végéig, ugyanis pontosan 18 órába telt míg végigjátszottam a játékot…
Mégsem fogok róla szép, összetett és mindenre kiterjedő cikket írni, mert rég volt olyan játék, ami ennyire felidegesített és ilyen mély sebet ejtett volna gyengécske Lovecrafti-gémer lelkemen. Szóval nézze el nekem minden kedves olvasó, hogy most egy érzelmes (és feldúlt), szubjektív vélemény cikk következik:
Azt rögtön le kell szögeznem, hogy a játék minden egyes percét élveztem. Annak ellenére is, hogy rettenetesen sok bug volt benne (isssszonyúan sok, olyan sok, hogy egy idő után elkezdtem dokumentálni, majd elküldözgetni a fejlesztőknek, hátha legalább a felét sikerül kijavítani a megjelenésig!), köztük olyanok is, amik egy-egy helyen mentés betöltést igényeltek hogy megszabaduljak tőlük, vagy hogy a játék egyáltalán tovább tudjon haladni.
Mégis… a Stygian minden mozzanatát ittam magamba, és nagyon régóta ez volt az első olyan cím, amit minden lopott szabad percemben elő akartam venni hogy végre újra elmerülhessek benne. Fel akartam fedezni a játék tébolyodott és tébolyában is gyönyörű világát, megrázóan és lenyűgözően elmebeteg lakóit és a meglehetősen alaposan átgondolt és remekül kiépített rendszerét. A fejemben már konkrétan a Planescape: Torment-hez, azaz minden idők legjobb szerepjátékához kezdtem hasonlítani a Stygian-t, ami bárkitől hatalmas bók lenne, de egy ilyen keserű, morózus, pesszimista és végletekig kritikus embertől, mint én vagyok, meg pláne az.
MÉGIS… Következik egy hatalmas, gigászi, mindent elsöprő, ősi és kimondhatatlan, epikus és drámai, eónokon át visszhangzó… MÉGIS! A Stygian ugyanis nincs kész!
Olyannyira nincs kész, hogy amikor véget ért – bár végnek ezt aligha nevezném – azt hittem egyszerűen csak kidobott a főmenübe valami bug, amiből – mint írtam – egyébként is rengeteg volt. De nem… háromszor töltöttem be az utolsó játékállásom, hogy újra és újra nekiugorjak a „végjátéknak” mert egyszerűen nem hittem el, hogy ez a vége… mert ez egyszerűen LEHETETLEN!
Kihagytam valamit? Rosszul csináltam volna valamit? Nem, nem és nem! Ez nem lehet! De… mégis…
Ez az a vég, amit a készítők a játékhoz szántak. Én pedig csak egy nagy, fekete, gonosz vigyort látok…
Félreértés ne essék, nem azért írom ezt, mert meghökkentő vagy váratlan lenne a játék vége. Szeretem a meghökkentő és váratlan dolgokat, mégis ki nem szereti őket? (főképp egy Lovecrafti játék esetében…) A baj itt az, hogy a Stygian felvázolt egy stabil történetet, adott egy nagyon konkrét célt, majd amikor annak a feléig elértél (tényleg csak a feléig!), egyszerűen elvágta azt. Olyannyira és szó szerint vágta el, hogy konkrétan a fő küldetés alatt a quest log leírásánál még bőven találsz konkrét feladatokat, amiket lehetetlen elvégezni, mert a játék egész egyszerűen nem ér el odáig. Nehéz spoiler mentesen leírni, hogy miért is olyan megdöbbentő és fájó ez, de hogy egy gyenge, kissé ideges példával éljek, ez körülbelül olyan mintha a Csillagok Háborúja első része addig tartana, hogy Luke éppen csak megtudja, mi a dolga, hogy ő egy Jedilovag leszármazottja, az apját a gonosz Darth Vader ölte meg és neki el kell jutnia az Alderanra, hogy segítsen Leia hercegnőnek és a felkelésnek a birodalom ellen. El is ér a rettegett Halálcsillag űrállomásra, ahol is… – vágás –
Igen, megkaptad a feladatot, látod a célt, kerek a történet, ott az alagút vége.. de Te sohasem érhetsz el odáig. Ugyanis az nemes egyszerűségében nincs benne a játékban.
Majd a játék egy olyan végső átvezetővel dob pofán, amiben valami ilyesmit üzen: „Ha majdan egyszer, a bizonytalan és távoli jövőben eléred azt a bizonyos célt, amiről ez a játék elvileg szólt, felfoghatatlanul félelmetes és izgalmas dolgok fognak várni rád…” – és vége. Még egy „folytatjuk?” vagy „Vége?” feliratot sem kapunk. Csak a néma főmenüt. A játék szó szerint még egy utolsót is beléd rúg, ahogy elmondja,
„Az igazán izgi részek még csak most jönnek!” illetve „jönnének…”
MI A F@SZ???!!! (elnézést…)
Igen, hölgyeim és uraim. Ez egy féljáték. Amivel egyébként nem lenne baj, ha a játék bármilyen módon kommunikálná, hogy epizodikus, vagy több részes vagy DLC-je fog érkezni, vagy bármi… De nem, a Stygian elejétől fogva elhinti egy teljes történet magját, és végig fent is tartja azt az illúziót, hogy a végére fogsz érni a dolgonak. Ez így egyszerűen egy nagyon gonosz, álnok csapda és szinte fáj kimondani, de egy részről nettó hazugság, más részről egyszerűen rossz game design. Játékfejlesztőként ki merem mondani: Botrányosan rossz game design!
De legyünk objektívak és hogy ne csak a felháborodásomról kelljen olvasnotok, itt a játék egyes elemeinek összegzése:
- Amíg tartott, a Stygian szinte mesteri volt a technikai problémák ellenére is.
- Az írás nagyszerű, a játék nincs sem túl, sem alul-írva, Arkham lakói mind egyediek, valódi személyiséggel bírnak. (és mind tökéletesen elmebetegek!)
- A küldetések rendkívül sajátosak és változatosak, ráadásul a játék úgy olvasztotta egységes narratívába Lovecraft konkrét műveit mint még soha egy videojáték sem előtte. (talán egy küldetés/novella kivételével, ami kicsit erőltetettnek hatott) Ráaádsul a kedvenc Lovecraft történetem kapta talán a legjobb megvalósítást mind közül! (Suttogás a sötétben)
- A játék minden egyes eleme csodaszép. A képi világ lenyűgöző, az art design legalább olyan tébolyodott mint a történet és a sound design (hangok és zene) is fantasztikus, ezt már tényleg csak egy teljes szinkron tudta volna feljebb emelni. Az atmoszféra teremtés egyszerűen tökéletes.
- A játék minden egyes pixeléről ordít, hogy valóban igazi Lovecraft és Cthulhu mítosz fanok készítették a szívüket és lelküket beleadva és a játék rendelkezik néhány igazán ikonikus jelenettel és egy olyan konkrét jelenetsorral / küldetéssel is, amit egész egyszerűen mesterműnek mondanék és beemelnék minden idők legjobb szerepjátékos küldetései közé.(Theater of Bones)
- A harcrendszer messze nem tökéletes, ellenben rendkívül kíméletlen és kellően kemény, de talán éppen ezért olyan élvezetes (és főleg Call of Cthulhu-s), ahogy a fejlődés- és skillrendszer is.
- Az elmebaj különböző válfajainak szimulációja még soha egy játékban sem volt ennyire király és szórakoztató! (sohasem volt még ennyire jó laudánumfüggő, skizofrén, okkultista, elátkozott vérvonalú, Arkhami arisztokratának lenni…)
- A játék rendkívül jó ízléssel és igényesen keveri a pulpos Lovecrafti elemeket a legkomolyabb kozmikus horrorral.
Szóval összességében szó szerint mindent szerettem benne, amíg tartott, ám ennyire keserű szájízt, őszinte szomorúságot és becsapottság érzetét már nem is emlékszem mikor éreztem játék után vagy hogy éreztem-e valaha egyáltalán. Valószínűleg ilyen szinten még soha…
Ráadásul mivel a játékot mintegy 5 évig fejlesztették, elég valószínű, hogy legalább ennyi ideig nem kapjuk meg a folytatást – ha lesz egyáltalán – ami valóban lezárná a történetet, amit a Stygian elkezdett. Ha nem ingyen kaptam volna a játékot, akkor sem bánnám a ráköltött pénzt, mert 18 órán át jól szórakoztam vele, mégis úgy érzem, hogy nem kaptam meg azt, amit a játék az első órákban szó szerint megígért nekem. Persze, valahol magyarázhatjuk ezt azzal, hogy na ez aztán egy meghökkentő, kifejezetten Lovecrafti húzás, de ez csak külső szemmel tűnik jó poénnak, a játékos, aki a fél karját odaadná, hogy folytassa a történetet, nem fogja így érezni.
Mégis…
Hogy összességében ajánlom-e a játékot? Igen. Ajánlom, de csak akkor, ha felkészülsz rá, hogy valami fantasztikus – tényleg különleges – dologba vágsz bele, amit szó szerint egy rituális tőrrel gyilkolnak majd meg a szemed előtt, pont, amikor már kérlelhetelenül és visszavonhatatlanul beleszerettél.
UPDATE: Azóta sikerült beszélnem ismét a fejlesztőkkel, akik azt ígérték, hogy a legtöbb bug javítva lesz pár nappal a megjelenés után. Azaz, ha a vásárlással nem is, de a játék elkezdésével érdemes lesz várni az első frissítések megérkezéséig.
Varga Bálint Bánk
A Stygian: Reign of the Old Ones szeptember 26-án fog megjelenni, elérhető a GOG és a Steam kínálatában.