Az AMERICANA eBooks idei első kiadványa Hegyi Pál Lovecraft Laughing című, angol nyelvű kötete volt, mely január 28-án jelent meg és vált ingyen letölthetővé a honlapon. A kötetről Sütő Fanni írt összefoglalót, ami múlt héten jelent meg az egyesületünk honlapján, és ennek apropóján azonnal fel is kértük Hegyi Pált egy rövid interjúra. Pál az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa, művészettörténész, irodalmár, műfordító, a Nyers zenekar gitárosa, kinek személyben egy végtelenül kedves és segítőkész Lovecraft-szakértőt ismerhettünk meg.
Mindenkitől megkérdezzük, hiszen fontos kérdés: Mikor ismerkedtél meg Lovecraft munkásságával? Rögtön tudtad, hogy olyan szerzőre bukkantál, akihez később is visszatérsz majd?
Először Lovecraft nevével találkoztam még gyerekkoromban, borzasztóan megtetszett a hangzása, ahogyan ellentétesen rímel a witchcraftra. Később a párszáz forintos papírborítású DVD-k szörnyű filmadaptációi egészen a novellákig űztek, és beszippantott ez a világ. Az eleinte eszembe sem jutott, hogy értelmezői feladat is lehet még ebből, mert igazán a nyelvezet és a hangulat fogott meg. A Lovecraft-szövegekre végképp áll, hogy fantasztikusan és fantasztikusat szólnak angolul.
Melyik műve volt rád legnagyobb hatással és miért?
Nekem Lovecraft elsősorban „eldritch plethora of paroxysms”, a megismerhetetlen extázisa, tehát mindent élvezek benne, ami a fenségeshez köthető áradó túlzásokban örvénylik. A kedvenceimet igyekeztem belegyömöszölni a könyvbe, és persze ezek a klasszikusok is: jöhet bármi, ami Cthulhu az olyan hideglelősen izgalmas novellák mellett, mint „The Temple” vagy „The Outsider”. A hatást—és ez egyben a szövegem alapgondolata is—nekem nem elsősorban egy, kiemelhető történet jelenti, hanem maga a folyamatosan táguló univerzum. Ennek része az Ősök mítosza, aminek töredékessége végeredményben a végtelen hatását eredményezi. Az ismerőst ismeretlenné tevő mitikus lényeknek ez a bestiáriuma valójában egy kimeríthetetlen katalógus, mely megkérdőjelezi nem pusztán az ember, de az élet önértékét is. A legnagyobb hatás ezekben a történetekben éppen annak drámája, ahogyan Lovecraft megkísért és kimozdít.
Honnan jött az ötlet a tanulmányhoz? Mennyi munka előzte meg a kiadást?
Úgy alakult, hogy műfordítóként kísérteties módon túl gyakran kaptam horror műveket. Fordítottam a Halloween: Resurrection című mozit, David Cronenberg első regényét, Stephen King prózája mellett Joe Hillel írt közös kisregényét is (épp a Netflix viszi filmre). Rengeteg időt töltöttem ezekben az univerzumokban, ráadásul egyre-másra jöttek szembe a horredy könyvek és filmek, a humor és a horror: mindez valahogy hátborzongatóan ellentmondásosnak tűnt. El kezdett izgatni, hogy a magam számára miként válaszolnám meg a kérdést, hogy mi és hogyan működik a horrorban. Logikus volt, hogy hallgatókkal közösen keressem a választ egy szemináriumon, de még nem tudtam, pontosan mit is szeretnék. Véletlen egybeesés volt, hogy Benczik Vera kollégám ugyanakkor irányította a figyelmemet China Miéville-re és a New Weirdre, amikor egy Lovecraft-rajongó barátom, Erdélyhegyi Laci épp kapacitált, hogy Lovecrafttal és a Weirddel kellene kezdenem egy ilyen vizsgálatot. Így le tudtam szűkíteni magam számára a horrorral kapcsolatos általános kérdéseimet arra, hogy vajon mi köti össze a Weirdet a New Weirddel. Mindez három évvel ezelőtt történt; mivel a szerkezeti ismétlődések a kultúra egészét behálózzák, igyekeztem a példákat a Lovecraft-mémek forrásának tekintett XIX-ik századi novellákra és filmes fejleményekre korlátozni, másként parttalanná válik a munka.
Tapasztalatból tudom, hogy nem mindig egyszerű „popkulturálisabb” kutatási témákat elfogadtatni a konzulensekkel vagy bírálókkal. Neked ezzel milyen tapasztalataid voltak?
El kell mondani, hogy Cristian M. Réka és Dragon Zoltán nemcsak egy hiánypótló kiadót, de az SZTE-n egy szellemi kört is képviselnek, ahol értelmezhetetlen az idézőjelek közé szorult minősítés. De kiváló és lelkes kollégák, hallgatók közös munkájával működik az ELTE-n például az EASPop műhelye is: itt képregényektől, filmes adaptációkon, spekulatív fikción át mindenféle téma teret kap. Sőt, az az igazság, hogy én eredetileg egy sokkal inkább rigorózus, elméleti szöveget írtam, Réka kifejezett kérése volt, hogy lazítsak a kereteken, mozduljunk el a pop felé. Szóval volt ez a tanulmány szárazabb és unalmasabb is.
Bevallom, nekem is az egyik kedvenc irodalomelméleti szövegem a „The Uncanny,”mert érdekesen és „olvasmányosan” boncolgat a gótikus illetve rémirodalomnak fontos motívumokat. Milyen meggondolások alapján választottad ki ezt a szöveget elméleti keretnek?
Tulajdonképpen az volt az egész vállalkozás lényege, hogy azonosítottam a kísérteties hat megjelenési formáját a témában legfontosabbnak, alapvetőnek tekintett Freud-tanulmányban. Én úgy tudom, hogy ennek eddig nem volt irodalma, pedig szövegszerűen kiemelhető a hasonmástól a humorig valamennyi kísérteties jellemző. Ezeket értelmezem a szingularitások, kettősségek, hármasságok viszonyrendszereiben. Ez az elméleti munka előfeltétele volt annak, hogy Henry Jamest viszonylag büntetlenül adhassam hozzá egy Xenomorph-hoz.
Charlotte Perkins Gillman „The Yellow Wallpaper” című novellája az egyik legfontosabb irodalmi felfedezés volt számomra, amit az egyetemi amerikai irodalom előadásnak köszönhetek, és a tanulmányodban több mű is szóba kerül. Milyen szempontok alapján válogattad ki azokat a klasszikus rémtörténeteket, amik az összehasonlításod alapjául szolgáltak?
Éppen a Gillman-novella esetében a paroxizmusok, a felfokozott hevületű leírások retorikája, de részben maga a szókincs is kimutatható párhuzamot jelent. Mégis elsősorban a szövegek, filmnarratívák szerkezeti hasonlóságait szerettem volna kiemelni, azt, ahogyan például az őrület és az időtlenség egymásba fonódik, de össze is köt olyan távoli alkotásokat, mint Gillman és Lovecraft szövegei, vagy épp John Carpenter egy-egy filmje.
Milyen további olvasmányokat ajánlanál azoknak az olvasóknak, akik szeretnék jobban elmélyedni a tanulmányod elméleti hátterében, viszont nincs irodalomtudományos előképzettségük? Angol és magyar nyelven egyaránt.
Fontos angol nyelvű forrásokat találni a könyv felhasznált irodalom jegyzékében, magyarul a Bókay Antal és Erős Ferenc szerkesztésében megjelent Pszichoanalízis és irodalomtudomány mindenképp megkerülhetetlen kiindulási pont, de az összes magyar egyetem valamennyi bölcsészettudományi karán folyik ilyen irányú kutatás; hihetetlen mennyiségű izgalmas szöveg érhető el a neten és a könyvtárakban egyaránt.
Egy tanulmány megírása rengeteg olvasással és kutatással jár. Mi volt a legmeglepőbb felfedezés, amire rábukkantál munka közben?
Az UrbanDictionary szócikkéről korábban nem tudtam, ahogyan a Lovecraft-rockoperáról sem: egészen elképesztő, milyen fordulatokat rejthet egy mém élete. A legnagyobb élményt számomra mégis egy meglepő felismerés jelentette. A műfaji vizsgálatok azt a következtetést hozták magukkal, hogy hasonlóan ahhoz, amint a krimi képes az olvasás és megismerés folyamatairól szólni, a horror műfajába kódolva ott a lehetőség, hogy az elmondhatatlanról hallgasson.
Lehet-e ma Magyarországon Lovecraftról vagy más rémtörténet írókról egyetemi keretek közt tanulni?
Már esett szó saját Weird órámról, de nagyon sok populáris kultúrához kapcsolódó szemináriumot tartalmaz az egyetemi programok kínálata mindenütt. Debrecenben, Szegeden, Pécsett könnyűzenei, filmes, televíziós kultúrával foglalkozó, vagy épp ökokritikai kurzusok is felvehetők. A posztapokaliptikus irodalom pedig igazi slágertéma. Az ELTE-n is számos részterületen folyik ilyen munka, nálam most egy Wonder Woman-PhD van készülőben. Csak a hallgatón múlik tehát, hogy horror témában kíván-e kutatni, legutóbb épp egy, a horredy műfaját körüljáró szakdolgozat megírásában segédkeztem.
Tervezel további tanulmányokat Lovecraft munkásságáról, vagy esetleg más rémirodalmi alkotókról?
A fenséges esztétikai minőségének kortárs poétikáit szeretném vizsgálni, és így van, ebben a horrornak, illetve a New Weirden keresztül Lovecraftnak is komoly szerepet szánok.
Köszönjük a válaszokat.
Természetesen törekszünk arra, hogy felvegyük a kapcsolatot Lovecraft hazai követőivel, kutatóival, szakértőivel, és bizonyos okkult praktikákat is bevetünk a cél érdekében. Keressük, kutatjuk a lehetőségeket, azonban lehetőségeink korlátozottak, ezért ha ismeretségi körödben van olyan személy, kinek tevékenysége hozzájárul(t) a hazai Lovecraft-közösség fejlődéséhez, kérjük jelezd felénk.