Torony tör feketén a felhőlepte égre;
Erdő nyomakodik úttalanul tövébe.
Dohos moha tapad a szent körök kövére,
Néma árnyak hada vénül dúlt szürkeségbe.
Madár itt nem dalol, lépő láb nem neszez,
Minden halk éjzörej a süket csöndbe hull,
Csak lomha szárnycsapás kavarja a szelet,
A toronyba ha még a sápadt fény kigyúl.
Mert aki benn lakik, mester magányosan,
Rúnákat ró keze, rettentő titkokat,
Szívbe félelmet olt, s mutatja, merre van
Csillagon túli mély s miazmás kárhozat.
Halandó szem kevés, hogy elviselje itt
Averoigne sötét urának álmait!
Fordította Kornya Zsolt
Megjelent a Delta Vision kiadó MesterMűvek sorozatában, a klasszikus alfolyam 8. kötetében (Clark Ashton Smith: Gonosz mesék).