{"id":1746,"date":"2020-03-13T07:28:36","date_gmt":"2020-03-13T07:28:36","guid":{"rendered":"https:\/\/lovecraft.hu\/?p=1746"},"modified":"2020-03-13T07:32:30","modified_gmt":"2020-03-13T07:32:30","slug":"h-p-lovecraft-roma-irodalma","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/lovecraft.hu\/2020\/03\/13\/h-p-lovecraft-roma-irodalma\/","title":{"rendered":"H. P. Lovecraft: R\u00f3ma irodalma"},"content":{"rendered":"

A The United Amateur 1918. novemberi sz\u00e1m\u00e1ban jelent meg H. P. Lovecraft\u00a0The Literature of Rome<\/a> c\u00edm\u0171 essz\u00e9je, amelyben hosszan \u00e9rtekezik R\u00f3ma irodalm\u00e1r\u00f3l, a latin klasszikusok modern irodalomra gyakorolt hat\u00e1s\u00e1r\u00f3l. A Project Guttenberg honlapon megtal\u00e1lhat\u00f3 a Writings in the United Amateur<\/a> c\u00edm\u0171 kiadv\u00e1ny, melyben Lovecraft, a The United Amateur-ben 1915-1922 k\u00f6zt megjelent essz\u00e9it gy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k \u00f6ssze. Ebb\u0151l a forr\u00e1sb\u00f3l ford\u00edtotta le S\u00fct\u0151 Fanni az \u00fajabb az eredeti essz\u00e9t, teljes terjedelm\u00e9ben. A ford\u00edt\u00e1s eredetileg a The Black Aether<\/a> oldalon jelent meg.<\/em><\/p>\n

\"\"<\/p>\n

H.P. Lovecraft: R\u00f3ma irodalma<\/h3>\n

\u201eTanulm\u00e1nyaink k\u00f6z\u00e9ppontja, gondolataink c\u00e9lja, a pont, melybe minden \u00fat vezet, \u00e9s ahonnan minden \u00fat \u00fajraindul, R\u00f3m\u00e1ban \u00e9s az \u0151 \u00f6r\u00f6k hatalm\u00e1ban tal\u00e1lhat\u00f3.\u201d \u2013\u00a0Freeman<\/em><\/p>\n

Az emberis\u00e9g t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9nek tanulm\u00e1nyoz\u00f3i k\u00f6z\u00fcl, ha igaz\u00e1n p\u00e1rtatlanok akarnak lenni, kevesen v\u00e1laszthatnak m\u00e1st az emberis\u00e9g legnagyobb int\u00e9zm\u00e9ny\u00e9nek, mint a hatalmas \u00e9s hosszan tart\u00f3 civiliz\u00e1ci\u00f3t, amely el\u0151sz\u00f6r a Tiberius partj\u00e1n jelent meg, majd v\u00e9gigterjedt az ismert vil\u00e1g eg\u00e9sz\u00e9n, hogy azt\u00e1n saj\u00e1t kult\u00far\u00e1nk direkt felmen\u0151je legyen. A modern gondolkod\u00e1st az \u00f3kori G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1gnak k\u00f6sz\u00f6nhetj\u00fck, R\u00f3m\u00e1nak pedig azt, hogy fennmaradt \u00e9s mi is hozz\u00e1f\u00e9r\u00fcnk. Hiszen az \u00d6r\u00f6k V\u00e1ros uralma, mely eg\u00e9sz Nyugat-Eur\u00f3p\u00e1t egyetlen korm\u00e1nny\u00e1 s\u0171r\u00edtette, tette lehet\u0151v\u00e9, hogy a G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1gt\u00f3l k\u00f6lcs\u00f6nz\u00f6tt magas kult\u00fara ilyen egys\u00e9gesen \u00e9s sz\u00e9les k\u00f6rben elterjedjen, \u00e9s \u00edgy megvesse az eur\u00f3pai felvil\u00e1gosod\u00e1s alapjait. A r\u00f3mai birodalom maradv\u00e1nyai a mai napig fels\u0151bbrend\u0171nek mutatkoznak a vil\u00e1g azon r\u00e9szeihez k\u00e9pest, amelyek soha nem ker\u00fcltek az anyabirodalom befoly\u00e1sa al\u00e1. Ez a fels\u0151bbrend\u0171s\u00e9g legszembet\u0171n\u0151bben akkor mutatkozik meg, amikor a n\u00e9metek barb\u00e1r t\u00f6rv\u00e9nyeire gondolunk, akiknek idegen volt a latin igazs\u00e1gszolg\u00e1ltat\u00e1s, emberiess\u00e9g \u00e9s filoz\u00f3fia \u00f6r\u00f6ks\u00e9ge. A r\u00f3mai irodalom tanulm\u00e1nyoz\u00e1sa teh\u00e1t nem szorul k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb aj\u00e1nl\u00f3lev\u00e9lre, hiszen intellektu\u00e1lis \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00fcnk r\u00e9v\u00e9n a mi\u00e9nk is, a hidunk az eg\u00e9sz antikvit\u00e1shoz, \u00e9s a g\u00f6r\u00f6g m\u0171v\u00e9szetnek \u00e9s gondolatnak azon t\u00e1rh\u00e1z\u00e1hoz, amely a l\u00e9tez\u0151 kult\u00far\u00e1nk f\u0151 forr\u00e1sa.<\/p>\n

R\u00f3m\u00e1ra \u00e9s m\u0171v\u00e9szett\u00f6rt\u00e9net\u00e9re gondolv\u00e1n \u00e9rz\u00fcnk egy olyan szubjektivit\u00e1st, amelyet G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1g vagy m\u00e1s \u00f3kori nemzettel szemben lehetetlen lenne. M\u00edg a hell\u00e9neket a furcsa sz\u00e9ps\u00e9g im\u00e1datukkal \u00e9s hib\u00e1s erk\u00f6lcsi ide\u00e1ljaikkal egyszerre csod\u00e1ljuk \u00e9s sajn\u00e1ljuk, mint f\u00e9nyes, de t\u00e1voli szellemeket, a r\u00f3maiakat a gyakorlatiass\u00e1gukkal, \u0151si er\u00e9nyeikkel \u00e9s a t\u00f6rv\u00e9ny- \u00e9s rendszeretet\u00fckkel, a saj\u00e1tjainknak \u00e9rezz\u00fck. B\u00fcszk\u00e9nek \u00e9rezz\u00fck magunkat, amikor ennek a rendk\u00edv\u00fcli n\u00e9pnek a h\u0151siess\u00e9g\u00e9r\u0151l \u00e9s h\u00f3d\u00edt\u00e1sair\u00f3l olvasunk, akik \u00fagy haszn\u00e1lt\u00e1k az \u00e1b\u00e9c\u00e9t, ahogy mi is, \u00e9s kis k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9ggel ugyan, de haszn\u00e1ltak \u00e9s le\u00edrtak sok sz\u00f3t, amit mi magunk is haszn\u00e1lunk, \u00e9s valamilyen isteni kreat\u00edv er\u0151t\u0151l hajtva kifejlesztett\u00e9k a jognak szinte \u00f6sszes form\u00e1j\u00e1t, melyek ma korm\u00e1nyoznak minket. A g\u00f6r\u00f6g\u00f6kn\u00e9l a m\u0171v\u00e9szet \u00e9s az irodalom teljesen \u00e9s kibogozhatatlanul beleolvadt a minden napi \u00e9letbe \u00e9s gondolkod\u00e1sba, a r\u00f3maiakn\u00e1l, mint n\u00e1lunk, egy sokr\u00e9t\u0171 civiliz\u00e1ci\u00f3 j\u00f3l elk\u00fcl\u00f6n\u00fclt egys\u00e9ge volt. Ugyan ez r\u00e1mutat arra, hogy bizonyos tekintetben a r\u00f3mai kult\u00fara als\u00f3bbrend\u0171 volt, mint a g\u00f6r\u00f6g, viszont mivel ezt az als\u00f3bbrend\u0171s\u00e9g a mi kult\u00far\u00e1nkra is vonatkozik, \u00edgy a kett\u0151 k\u00f6zt a szimp\u00e1tia er\u0151s k\u00f6tel\u00e9ke j\u00f6n l\u00e9tre.<\/p>\n

Az a n\u00e9p, mely R\u00f3m\u00e1t dics\u0151s\u00e9gre emelte, sajnos nincs t\u00f6bb\u00e9. A puszt\u00edt\u00f3 h\u00e1bor\u00fak \u00e9vsz\u00e1zadai \u00e9s az olasz f\u00f6ldre t\u00f6rt\u00e9n\u0151 idegen bev\u00e1ndorl\u00e1s k\u00f6vetkezt\u00e9ben a birodalmi kor elej\u00e9re m\u00e1r kev\u00e9s igazi latin maradt. Az eredeti r\u00f3maiak hossz\u00fafej\u0171, a g\u00f6r\u00f6g\u00f6kkel val\u00f3sz\u00edn\u0171leg rokon, mediterr\u00e1n t\u00f6rzsek kever\u00e9k\u00e9b\u0151l, illetve egy elhanyagolhat\u00f3 \u00e9s nehezen besorolhat\u00f3 etruszk r\u00e9szb\u0151l sz\u00fclettek. Ez ut\u00f3bbi el\u00e9g nagy rejt\u00e9lyt jelent a n\u00e9prajzkutat\u00f3k sz\u00e1m\u00e1ra, mert jelenleg a legt\u00f6bb szak\u00e9rt\u0151 r\u00f6vidfej\u0171, Alpokb\u00f3l sz\u00e1rmaz\u00f3 n\u00e9pnek tartja \u0151ket. \u00dagy tartj\u00e1k, hogy sok r\u00f3mai hagyom\u00e1ny \u00e9s szok\u00e1s erre a probl\u00e9m\u00e1s n\u00e9pre vezethet\u0151 vissza.<\/p>\n

\u00c9rdekes megjegyezni, hogy a klasszikus latin irodalom, a szat\u00edra kiv\u00e9tel\u00e9vel, szinte teljesen f\u00fcggetlen a korai latinok nyers \u00f6mleng\u00e9seit\u0151l. Ennek oka az, hogy ezeket mind formai mind tartalmi tekintetben, R\u00f3ma politika t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9nek el\u00e9g k\u00e9s\u0151i szakasz\u00e1ban vett\u00e9k \u00e1t a g\u00f6r\u00f6g\u00f6kt\u0151l,. Senki nem tagadhatja, hogy ez az \u00e1tv\u00e9tel nagyban hozz\u00e1j\u00e1rult a latin kult\u00fara el\u0151rehalad\u00e1s\u00e1hoz, de az is igaz, hogy az \u00faj, helleniz\u00e1lt irodalom \u00e1rtalmas hat\u00e1st gyakorolt a nemzet \u0151si m\u00e9rt\u00e9kletess\u00e9g\u00e9re, hiszen megismertette a r\u00f3maiakkal a feslett g\u00f6r\u00f6g elk\u00e9pzel\u00e9seket, amelyek hozz\u00e1j\u00e1rultak a mor\u00e1lis \u00e9s anyagi dekadenci\u00e1hoz. Azonban az ellen\u00e1ramlatok is er\u0151sek voltak. Az \u00e9lett\u0151l duzzad\u00f3 r\u00f3mai szellem nemesen \u00e1tragyogott az ath\u00e9ni k\u00f6nt\u00f6s\u00e9n szinte minden pillanatban, j\u00f3l felismerhet\u0151 jelleggel ruh\u00e1zv\u00e1n fel az irodalmat \u00e9s bemutatv\u00e1n az olasz elme saj\u00e1tos jellemz\u0151it. \u00d6sszess\u00e9g\u00e9ben azt mondhatjuk, hogy a r\u00f3mai \u00e9let jobban form\u00e1lta a r\u00f3mai irodalmat, mint az irodalom az \u00e9letet.<\/p>\n

Egy-k\u00e9t t\u00f6red\u00e9k kiv\u00e9tel\u00e9vel a korai latinok \u00edr\u00e1sai elvesztek az ut\u00f3kor sz\u00e1m\u00e1ra, b\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny jellemz\u0151j\u00e9t az\u00e9rt ismerj\u00fck. Legt\u00f6bbj\u00fck kezdetleges ballada volt, amik furcsa, az etruszkokr\u00f3l m\u00e1solt, \u201eszaturn\u00e1lis\u201d m\u00e9rt\u00e9kben \u00edr\u00f3dtak, illetve vall\u00e1sos \u00e9nekek \u00e9s gy\u00e1szdalok, humoros versek elnagyolt egyvelege, ami a szat\u00edra protot\u00edpusa volt, \u00e9s az esetlen \u201efescenninek,\u201d amik az eleven paraszts\u00e1g \u00e1ltal el\u0151adott p\u00e1rbesz\u00e9dek vagy dramatiz\u00e1lt kom\u00e9di\u00e1k voltak. K\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl ezek mind t\u00fckr\u00f6zt\u00e9k ennek az otthonszeret\u0151, mez\u0151gazd\u00e1lkod\u00f3 n\u00e9pnek az egyszer\u0171, boldog, er\u00e9nyes, b\u00e1r komor \u00e9let\u00e9t, akiket arra sz\u00e1nt a sors, hogy k\u00e9s\u0151bb megh\u00f3d\u00edts\u00e1k a vil\u00e1got. Id\u0151sz\u00e1m\u00edt\u00e1sunk el\u0151tt 364-ben az egyvelegeket avagy \u201eSatur\u00e1\u00e9kat\u201d R\u00f3ma sz\u00ednpadain adt\u00e1k el\u0151, \u00fagy hogy a sz\u00f6veget a latinul nem besz\u00e9l\u0151 etruszk el\u0151ad\u00f3k pantomimje \u00e9s t\u00e1ncai eg\u00e9sz\u00edtett\u00e9k ki. A dr\u00e1ma m\u0171v\u00e9szet\u00e9nek egy m\u00e1sik korai form\u00e1ja a \u201efabula Atellana\u201d volt, amit a szomsz\u00e9dos oszk t\u00f6rzst\u0151l vettek \u00e1t, \u00e9s amelyre az egyszer\u0171 cselekm\u00e9ny \u00e9s a sztereotipikus szerepl\u0151k volt jellemz\u0151. Hab\u00e1r ez a korai irodalom mag\u00e1ba foglalt oszk, etruszk \u00e9s latin elemeket, m\u00e9gis igaz\u00e1n r\u00f3mai volt, hiszen magukat a r\u00f3maiakat is ilyen kevert sokf\u00e9les\u00e9g jellemezte. Olaszorsz\u00e1g eg\u00e9sze hozz\u00e1j\u00e1rult a latin \u00e1ramlathoz, de soha nem volt olyan nem r\u00f3mai dialektus, ami az igazi irodalom szintj\u00e9re emelkedett volna. Nem tal\u00e1lunk p\u00e1rhuzamot a g\u00f6r\u00f6g irodalom aioli, i\u00f3n \u00e9s d\u00f3r szakaszaival.<\/p>\n

A klasszikus latin irodalom R\u00f3ma \u00e9s G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1g szabad \u00e9rintkez\u00e9s\u00e9re vezethet\u0151 vissza, amely a d\u00e9l olasz hell\u00e9n kol\u00f3ni\u00e1k megh\u00f3d\u00edt\u00e1s\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151. Amikor Tarentumot bevett\u00e9k a r\u00f3maiak i.e. 272-ben, fogolyk\u00e9nt \u00e9s rabszolgak\u00e9nt R\u00f3m\u00e1ba hoztak egy Andonicus nev\u0171 fiatalembert, aki nagy eredm\u00e9nyeket tudhatott maga m\u00f6g\u00f6tt. A gazd\u00e1ja, M. Livius Salinator gyorsan felfedezte a tehets\u00e9g\u00e9t, \u00e9s hamarosan fel is szabad\u00edtotta, a hagyom\u00e1ny szerint felruh\u00e1zva \u0151t a saj\u00e1t nev\u00e9vel, \u00edgy a felszabadult f\u00e9rfit ezut\u00e1n Livius Andronicusk\u00e9nt ismert\u00e9k. Az egykori rabszolga iskol\u00e1t alap\u00edtott, az irodalmi karrierj\u00e9t pedig azzal kezdte, hogy a di\u00e1kjai sz\u00e1m\u00e1ra leford\u00edtotta az Od\u00fcsszei\u00e1t szaturn\u00e1lis versel\u00e9s\u0171 latinra. Ezt a nagy tettet egy g\u00f6r\u00f6g sz\u00ednm\u0171 leford\u00edt\u00e1sa k\u00f6vette, amit i.e. 240-ben el\u0151 is adtak. Ez volt az els\u0151 igaz\u00e1n klasszikus darab, amit a r\u00f3mai k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g l\u00e1thatott. Livius Andronicus el\u00e9g nagy sikert aratott. K\u00e9s\u0151bb sok m\u00e1s sz\u00edndarabot \u00edrt, amelyekben saj\u00e1t maga is szerepelt. Ezek mellett l\u00edrikus \u00e9s vall\u00e1sos k\u00f6lt\u00e9szettel is foglalkozott. B\u00e1r a munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1t, amelyb\u0151l csak negyvenegy sor maradt fenn, Cicer\u00f3 als\u00f3bbrend\u0171nek nevezte, az\u00e9rt m\u00e9gis tiszteletet \u00e9rdemel, mint egy nagyszer\u0171 irodalom kezd\u0151 pillanat\u00e1nak.<\/p>\n

A latin k\u00f6lt\u00e9szet tov\u00e1bbra is nagyban g\u00f6r\u00f6g modelleken alapult, de pr\u00f3z\u00e1ban a r\u00f3maiak m\u00e1r kreat\u00edvabbak voltak. Az els\u0151 \u00fcnnepelt pr\u00f3za\u00edr\u00f3 a szigor\u00fa, \u00f6reg g\u00f6r\u00f6ggy\u0171l\u00f6l\u0151, M. Porcius Cato (i.e. 234-149), aki besz\u00e9deket kompon\u00e1lt, illetve t\u00f6rt\u00e9nelmi, mez\u0151gazdas\u00e1gi \u00e9s egy\u00e9b t\u00e9m\u00e1kban is \u00edrt. A st\u00edlusa tiszta volt, b\u00e1r kor\u00e1ntsem t\u00f6k\u00e9letes. Sajn\u00e1latos m\u00f3don a\u00a0Kezdetek<\/em>\u00a0c\u00edm\u0171 t\u00f6rt\u00e9nelmi munk\u00e1ja elveszett. \u00cdme p\u00e1r tov\u00e1bbi pr\u00f3za\u00edr\u00f3 Cato idej\u00e9t\u0151l eg\u00e9szen a kiforrott id\u0151szakig, akik mind sz\u00f3nokok is voltak,: L\u00e6lius, Scipio, a Gracchi fiv\u00e9rek, Antonius, Crassus, \u00e9s az \u00fcnnepelt Q. Hortensius, Cicero korai ellenfele.<\/p>\n

A szat\u00edra, Olaszorsz\u00e1g egyetlen t\u00f6k\u00e9letesen \u0151shonos term\u00e9ke el\u0151sz\u00f6r C. Luciliusn\u00e1l (i.e. 180-103) tal\u00e1lt f\u00fcggetlen kifejez\u00e9sre, hab\u00e1r a r\u00f3maiak er\u0151s hajlama erre a kifejez\u00e9sm\u00f3dra m\u00e1s jelleg\u0171 \u00edr\u00e1sokban is utat t\u00f6rt m\u00e1r mag\u00e1nak szatirikus bekezd\u00e9sek form\u00e1j\u00e1ban. Tal\u00e1n nincs is jobb fegyver a b\u0171n\u00f6k \u00e9s bolonds\u00e1gok megostoroz\u00e1s\u00e1ra, mint az \u00e9lesesz\u0171s\u00e9gnek \u00e9s ir\u00f3ni\u00e1nak ez a hat\u00e1sos irodalmi megtestes\u00fcl\u00e9se. Az is biztos, hogy egy szerz\u0151 sem forgatta ezt a fegyvert nemesebben, mint Lucilius. Lucilius korszak\u00e1t a g\u00f6r\u00f6g hat\u00e1s miatti nagy degener\u00e1ci\u00f3 jellemezte, \u00e9s az elk\u00f6telezetts\u00e9g, amellyel az \u00edr\u00f3 fenntartotta a hanyatl\u00f3 er\u00e9nyt, ki\u00e9rdemelte sz\u00e1m\u00e1ra a kort\u00e1rsai \u00e9s ut\u00f3dai maradand\u00f3 elismer\u00e9s\u00e9t. Horatius, Persius \u00e9s Juvenal mind sokat k\u00f6sz\u00f6nhetnek neki, \u00e9s nagyon melank\u00f3li\u00e1val t\u00f6lt el, hogy a munk\u00e1ss\u00e1ga, egy-k\u00e9t t\u00f6red\u00e9kt\u0151l eltekintve elveszett sz\u00e1munkra. Lucilius, akit n\u00e9ha a \u201eSzat\u00edra apj\u00e1nak\u201d is neveznek, lovag rang\u00fa volt \u00e9s Scipio oldal\u00e1n harcolt Numanti\u00e1ban.<\/p>\n

Tullius Cicero kor\u00e1val (i.e.106-43), az aranykorral, a r\u00f3mai irodalom legt\u00f6k\u00e9letesebb peri\u00f3dusa vette kezdet\u00e9t. Cicerot mag\u00e1t, azt hiszem, nem kell bemutatni, hiszen f\u00e9nyl\u0151 tehets\u00e9ge r\u00e9v\u00e9n a neve szinonim\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt a legkiemelked\u0151bb attikai eleganci\u00e1val mind az \u00e9leselm\u00e9j\u0171s\u00e9g, a t\u00f6rv\u00e9nysz\u00e9ki m\u0171v\u00e9szet \u00e9s a pr\u00f3zai kompoz\u00edci\u00f3 ter\u00e9n. A lovagok rendj\u00e9be sz\u00fcletett, gondos nevel\u00e9sben r\u00e9szes\u00fclt majd huszon\u00f6t \u00e9ves kor\u00e1ban megkezdte karrierj\u00e9t. Konzuls\u00e1ga alatt az L. Sergius Catilina ellen mondott besz\u00e9dei seg\u00edtettek megakad\u00e1lyozni a t\u00f6rt\u00e9nelem egyik legaljasabb \u00f6sszeesk\u00fcv\u00e9s\u00e9t, \u00e9s kiv\u00edvt\u00e1k sz\u00e1m\u00e1ra a \u201eHaza atyja\u201d kit\u00fcntet\u00e9st. Ideje nagy r\u00e9sz\u00e9t a filoz\u00f3fi\u00e1nak szentelte, \u00e9s \u201eDe Amicita\u201d (A bar\u00e1ts\u00e1gr\u00f3l<\/em>) \u00e9s \u201eDe Senectute\u201d (Az \u00f6regs\u00e9gr\u0151l<\/em>) c\u00edm\u0171 remek \u00e9rtekez\u00e9seit addig fogj\u00e1k olvasni, am\u00edg l\u00e9tezik bar\u00e1ts\u00e1g \u00e9s az emberek meg\u00f6regednek. \u00c9lete v\u00e9ge fel\u00e9 Cicero, aki ellenezte Marcus Antonius hatalom\u00e1tv\u00e9tel\u00e9t, meg\u00edrta a sz\u00f3noklatai cs\u00facs\u00e1t a \u201ea philippik\u00e1kat,\u201d melyeket a g\u00f6r\u00f6g Demosthenes II. Philippos maked\u00f3n kir\u00e1ly ellen int\u00e9zett hasonl\u00f3 besz\u00e9deir\u0151l mint\u00e1zott. Meggyilkoltat\u00e1sa, amit a bossz\u00faszomjas Antonius k\u00f6vetelt a m\u00e1sodik triumvir\u00e1tus betilt\u00e1sa ut\u00e1n, a philippik\u00e1k egyenes k\u00f6vetkezm\u00e9nye volt.<\/p>\n

Cicero kort\u00e1rsa volt, M. Terentius Varro, akit \u201ea legtanultabb r\u00f3mainak\u201d h\u00edvtak, b\u00e1r a st\u00edlusa nem volt t\u00fal kifinomult. V\u00e1ltozatos t\u00e9m\u00e1kat fel\u00f6lel\u0151 munk\u00e1ss\u00e1g\u00e1b\u00f3l csup\u00e1n egyetlen mez\u0151gazdas\u00e1gi \u00e9rtekez\u00e9s maradt fenn.<\/p>\n

Ebben az \u00e1ttekint\u00e9sben kev\u00e9s helyet tudunk csak biztos\u00edtani Caius Julius Caesarnak, aki val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a legnagyszer\u0171bb ember, akit eddig a h\u00e1t\u00e1n hordott a f\u00f6ld. A gall \u00e9s polg\u00e1rh\u00e1bor\u00fakr\u00f3l \u00edrt komment\u00e1rjai a tiszta \u00e9s \u00e1ttekinthet\u0151 pr\u00f3za mintasz\u00f6vegei. A nagy mennyis\u00e9g\u0171, de sajnos megsemmis\u00fclt t\u00f6bbi munk\u00e1ja is k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl hasonl\u00f3an \u00e9rt\u00e9kes volt. Napjainkban Caesar gall h\u00e1bor\u00fakr\u00f3l \u00edrt m\u0171ve k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen jelent\u0151s\u00e9ggel b\u00edr a civiliz\u00e1ci\u00f3 \u00f6r\u00f6k ellens\u00e9geir\u0151l, a germ\u00e1nokr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 utal\u00e1sok r\u00e9v\u00e9n. Milyen ismer\u0151sen hangzik p\u00e9ld\u00e1ul a hatodik k\u00f6nyv k\u00f6vetkez\u0151 bekezd\u00e9se, ami a germ\u00e1n dics\u0151s\u00e9gr\u0151l \u00edr:<\/p>\n

\u201cLatrocinia nullam habent infamiam, qu\u00e6 extra fines cujusque civitatis fiunt, atque ea juventutis exercend\u00e6 ac desidi\u00e6 minuend\u00e6 causa fieri pr\u00e6dicant!\u201d<\/em><\/p>\n

Az \u00edr\u00f3k k\u00f6vetkez\u0151 gener\u00e1ci\u00f3ja az \u201eaugusztusi kornak\u201d nevezett peri\u00f3dusba esnek, mely alatt Octavianus cs\u00e1sz\u00e1rra v\u00e1lva addig ismeretlen m\u00e9rt\u00e9kben t\u00e1mogatta az irodalmat, nem csak szem\u00e9lyesen, de h\u00edres miniszter\u00e9n Maecenason (ie. 73-8) kereszt\u00fcl is. A korszak irodalma Vergiliusnak, Horaciusnak \u00e9s Ovidiusnak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en halhatatlann\u00e1 v\u00e1lt, akik az \u201eaugusztusi\u201d sz\u00f3t a klasszikus elegancia \u00e9s v\u00e1rosiass\u00e1g univerz\u00e1lis szinonim\u00e1j\u00e1v\u00e1 tett\u00e9k. \u00cdgy p\u00e9ld\u00e1ul a saj\u00e1t irodalomt\u00f6rt\u00e9net\u00fcnkben Anna kir\u00e1lyn\u0151 uralkod\u00e1s\u00e1t \u201eaugusztusi kornak\u201d h\u00edvjuk a zenitj\u00fck\u00f6n l\u00e9v\u0151 ragyog\u00f3 elm\u00e9knek \u00e9s k\u00f6lt\u0151knek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en. Maecenas, akinek a neve \u00f6sszefon\u00f3dott a b\u0151s\u00e9ges irodalmi t\u00e1mogat\u00e1ssal, maga is tud\u00f3s \u00e9s k\u00f6lt\u0151 volt, ahogy Augustus maga is. Azonban mindkett\u0151j\u00fcket be\u00e1rny\u00e9kolt\u00e1k a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck \u00e9l\u0151 kiemelked\u0151 tehets\u00e9gek.<\/p>\n

Az Aranykor ut\u00e1n az Antoninekig, a Latin irodalom \u00fagy nevezett \u201eez\u00fcstkora\u201d k\u00f6vetkezik melybe rengeteg zseni\u00e1lis \u00edr\u00f3 tartozott, m\u00e9g akkor is, ha a korra jellemz\u0151 volt az \u00e1ltal\u00e1nos dekadencia \u00e9s m\u0171vi st\u00edlus. Tiberius uralkod\u00e1sa alatt, kiemelhetj\u00fck C. Velleius Paterculus \u00e9s Valerius Maximus \u00e9vk\u00f6nyv\u00edr\u00f3kat, A.Cornelius Celsus orvosi \u00edr\u00f3t, Phaedrus mese\u00edr\u00f3t, egy tr\u00e1k sz\u00e1rmaz\u00e1s\u00fa felszabad\u00edtott rabszolg\u00e1t, aki \u00fcnnepeltebb el\u0151dj\u00e9t, Aesopust imit\u00e1lta.<\/p>\n

A szat\u00edra\u00edr\u00f3, A. Persius Flaccus (34-62) volt Ovidius hal\u00e1la ut\u00e1n az els\u0151 kiemelked\u0151 k\u00f6lt\u0151. Volaterr\u00e1ban sz\u00fcletett egy lovagrend\u0171 csal\u00e1dba, ahol tehets\u00e9ges \u00e9desanyja gondosan nevelte. K\u00e9s\u0151bb R\u00f3m\u00e1ban Cornutus sztoikus filoz\u00f3fus tan\u00edtotta. Flaccus nem csak a legv\u00e1rosiasabb \u00e9s befoly\u00e1sosabb moralistak\u00e9nt v\u00e1lt ismert\u00e9, hanem mint olyasvalaki, akinek az \u00e9lete t\u00f6k\u00e9letes \u00f6sszhangban volt az elveivel. Egy csorb\u00edtatlan er\u00e9ny\u0171 \u00e9s finoms\u00e1g\u00fa alak volt egy olyan korban, melyben m\u00e9g sosem l\u00e1tott gonoszs\u00e1g uralkodott. Munk\u00e1iban, melyben csak kora legkev\u00e9sb\u00e9 visszatasz\u00edt\u00f3 b\u0171neit t\u00e1madta, rendk\u00edv\u00fcl nemes passzusokat tal\u00e1lhatunk. Korai hal\u00e1l\u00e1val egy \u00edg\u00e9retekkel teli karrier \u00e9rt v\u00e9get.<\/p>\n

Junius Juvenalis (57-128), vagy ahogy legt\u00f6bben h\u00edvt\u00e1k, Juvenal szem\u00e9ly\u00e9ben az irodalom legkiemelked\u0151bb szat\u00edra\u00edr\u00f3j\u00e1t tisztelhetj\u00fck. Aquinumban sz\u00fcletett szer\u00e9ny k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6zt, de m\u00e9gis anyagi biztons\u00e1gban, majd sz\u00f3nokk\u00e9nt R\u00f3m\u00e1ba \u00e9rkezett, ahol felfedezte az igazi \u00e9rdekl\u0151d\u00e9si k\u00f6r\u00e9t, a szatirikusk\u00f6ltem\u00e9nyeket. Juvenal az irodalomban addig ismeretlen hevess\u00e9ggel \u00e9s erk\u00f6lcsi komolys\u00e1ggal t\u00e1madta kora legs\u00f6t\u00e9tebb b\u0171neit. Nyughatatlan ellenf\u00e9lk\u00e9nt \u00edrt, nem pedig vil\u00e1gi polg\u00e1rk\u00e9nt, mint Horatius vagy k\u00f6z\u00f6ny\u00f6s szeml\u00e9l\u0151, mint Persius. A gyakran ism\u00e9telt v\u00e1dat, miszerint a b\u0171nnek ilyen r\u00e9szletekbe men\u0151 le\u00edr\u00e1sa igaz\u00e1b\u00f3l morbid \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st rejtett a t\u00e9ma ir\u00e1nt, k\u00f6nnyen megc\u00e1folhatjuk, ha figyelembe vessz\u00fck, hogy a k\u00f6zt\u00e1rsas\u00e1g addigra milyen elmondhatatlanul m\u00e9lyre s\u00fcllyedt. Csak egy t\u00fals\u00e1gosan toler\u00e1ns vagy visszavonult megfigyel\u0151 tudn\u00e1 meg\u00e1llni, hogy ny\u00edltan \u00e9s keser\u0171en t\u00e1madja az uralkod\u00f3 sz\u00f6rny\u0171 k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket. Juvenal, egy igaz r\u00f3mai, m\u00e9g a r\u00e9gi akt\u00edv \u00e9s er\u00e9nyes fajt\u00e1b\u00f3l, nem volt se toler\u00e1ns se visszavonult. Juvenal \u00f6sszesen tizenhat szat\u00edr\u00e1t \u00edrt, melyek k\u00f6z\u00fcl a legh\u00edresebb a harmadik \u00e9s a t\u00edzedik volt, melyeket k\u00e9s\u0151bb Dr. Johnson sikerrel imit\u00e1lt. Juvenal kort\u00e1rsa, a spanyol M. Valerius Martialis (43-117), vagy, ahogy legt\u00f6bben ismert\u00e9k, Martial, a klasszikus epigramma mestere volt. Martial fel\u00fclm\u00falhatatlan volt t\u00f6m\u00f6rs\u00e9gben \u00e9s csillog\u00f3 \u00e9leselm\u00e9j\u0171s\u00e9gben, az \u00edr\u00e1saiban szubjekt\u00edv \u00e9s bizalmas k\u00e9pet fest a t\u00e1rsadalomr\u00f3l, amelyet Juvenal olyan keser\u0171en t\u00e1madott k\u00edv\u00fclr\u0151l.<\/p>\n

El\u00e9rkezt\u00fcnk az emberis\u00e9g t\u00f6rt\u00e9nelm\u00e9nek egyik legnyugtalan\u00edt\u00f3bb jelenet\u00e9hez. A hatalmas r\u00f3mai birodalom, melynek erk\u00f6lcseit megfert\u0151zte a keleti befoly\u00e1s, melynek lelk\u00e9t befeket\u00edtette a despotikus korm\u00e1nyzat, \u00e9s melynek n\u00e9p\u00e9b\u0151l nem maradt m\u00e1s, csak a korl\u00e1tozatlan bev\u00e1ndorl\u00e1s \u00e9s idegen adal\u00e9kok okozta elkorcsosult romlotts\u00e1g, t\u00f6bb\u00e9 m\u00e1r nem volt a kreat\u00edvs\u00e1g otthona, hanem ment\u00e1lis letargi\u00e1ba s\u00fcllyedt \u00e9s elapasztotta a m\u0171v\u00e9szetek \u00e9s irodalom forr\u00e1s\u00e1t. Constantinus cs\u00e1sz\u00e1r a legl\u00e9legzetel\u00e1ll\u00edt\u00f3bb dekor\u00e1ci\u00f3kkal k\u00edv\u00e1nta megsz\u00e9p\u00edteni az \u00faj f\u0151v\u00e1ros\u00e1t, de nem tal\u00e1lt m\u0171v\u00e9szt, aki k\u00e9pes lett volna megalkotni \u0151ket, \u00edgy k\u00e9nytelen volt az \u00f3kori G\u00f6r\u00f6gorsz\u00e1g v\u00e1logatott szobrait elragadni, hogy kiel\u00e9g\u00edthesse az ig\u00e9nyeit. R\u00f3ma dics\u0151 napjai v\u00e9get \u00e9rtek, \u00e9s m\u00e1r csak kev\u00e9s \u00e9s t\u00f6bbnyire k\u00f6z\u00e9pszer\u0171 l\u00e1ngelme el\u0151zte meg a latin civiliz\u00e1ci\u00f3 v\u00e9gleges buk\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n

A maga melankolikus m\u00f3dj\u00e1n \u00e9rdekes k\u00f6zelr\u0151l v\u00e9gigk\u00f6vetni a r\u00f3mai k\u00f6lt\u00e9szetet, amint al\u00e1bukik a k\u00f6z\u00e9pkor s\u00f6t\u00e9tj\u00e9be. Claudius Rutilius Namatianus, egy 5. sz\u00e1zadban alkot\u00f3 gall, \u00edrt egy \u201eItinerarium\u201d c\u00edm\u0171 alapos m\u0171vet, amelyben le\u00edrja utaz\u00e1s\u00e1t R\u00f3m\u00e1b\u00f3l a sz\u00fcl\u0151haz\u00e1j\u00e1ba. B\u00e1r zsenialit\u00e1sban nyom\u00e1ba sem \u00e9r kort\u00e1rs\u00e1nak, Claudiannak, Rutilius fel\u00fclm\u00falja \u0151t az el\u0151ad\u00e1sm\u00f3dj\u00e1nak tisztas\u00e1g\u00e1ban \u00e9s kifinomult \u00edzl\u00e9sben. Ebben az id\u0151szakban, a tiszta latint val\u00f3sz\u00edn\u0171leg csak a legfels\u0151bb k\u00f6r\u00f6kben haszn\u00e1lt\u00e1k, m\u00edg a t\u00f6megek az \u201eeloquium vulgare\u201d-t besz\u00e9lt\u00e9k, mely k\u00e9s\u0151bb t\u00f6bb \u00fajlatin nyelv\u00e9t alapj\u00e1t k\u00e9pezte. \u00cdgy Rutiliust egyfajta klasszikus antikv\u00e1riusnak tekinthetj\u00fck.<\/p>\n

K\u00f6zeleg a v\u00e9g. A szerkeszt\u0151k, nyelv\u00e9szek, kritikusok, komment\u00e1torok \u00e9s enciklop\u00e9dist\u00e1k, akik a m\u00faltat \u00f6sszegezt\u00e9k \u00e9s technikai apr\u00f3s\u00e1gok felett sz\u00f6szm\u00f6t\u00f6ltek, egy haldokl\u00f3 irodalom utols\u00f3 t\u00fal\u00e9l\u0151i voltak, melyb\u0151l m\u00e1r az utols\u00f3 inspir\u00e1ci\u00f3 is elt\u0171nt. Macrobius, \u00fcnnepelt kritikus \u00e9s nyelv\u00e9sz, a negyedik \u00e9s \u00f6t\u00f6dik sz\u00e1zadban alkotott, az\u00e9rt \u00e9rdekes sz\u00e1munkra, mert \u0151 az egyik, akinek m\u0171veinek ismeret\u00e9vel Samuel Johnson el\u0151sz\u00f6r felh\u00edvta a figyelmet mag\u00e1ra Oxfordban.<\/p>\n

Priscian, a r\u00f3mai vil\u00e1g egyik f\u0151 nyelvtani szaktekint\u00e9lye, 500 k\u00f6r\u00fcl \u00e9lt. Isidorus Hispalensis, Seville p\u00fcsp\u00f6ke, nyelv\u00e9sz, t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz, hittud\u00f3s, a filoz\u00f3fus Boetius \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sz Cassiodorus mellett a leg\u00fcnnepeltebb \u00e9s legbefoly\u00e1sosabb irodalmi szerepl\u0151 volt R\u00f3ma omladoz\u00f3 sz\u00ednpad\u00e1n. Nagyra becs\u00fclt\u00e9k a k\u00f6z\u00e9pkorban is, aminek r\u00e9szese volt, hiszen a haldokl\u00f3 klasszikus kor v\u00e9g\u00f3r\u00e1iban \u00e9lt.<\/p>\n

A f\u00fcgg\u00f6ny lehull.\u00a0Roma fuit<\/em>. 636-ban, Isidorus hal\u00e1lakor a k\u00f6z\u00e9pkor m\u00e1r jav\u00e1ban tartott. A t\u00e1gabb \u00e9rtelembe vett szerz\u0151s\u00e9g elt\u0171nt, a tanul\u00e1s r\u00e9gi form\u00e1ja a kolostorokba szorult, am\u00edg az egykori Birodalom n\u00e9pe egy\u00fctt \u00e9lt a megsz\u00e1ll\u00f3 barb\u00e1rokkal, \u00e9s a nyelv, amit besz\u00e9ltek m\u00e1r alig volt klasszikus latinnak nevezhet\u0151. Az irodalom \u00fajj\u00e1\u00e9led\u00e9s\u00e9vel egyre t\u00f6bb latin \u00edr\u00e1ssal tal\u00e1lkozhatunk, b\u00e1r ezek m\u00e1r nem sz\u00e1m\u00edtanak r\u00f3mainak, hiszen az \u00edr\u00f3ik \u00faj \u00e9s furcsa anyanyelvekkel rendelkeznek, \u00e9s az \u00e9letet is eg\u00e9szen m\u00e1sk\u00e9pp szeml\u00e9lik. A folytonoss\u00e1g helyrehozhatatlanul megt\u00f6rt, \u00e9s ezek az \u00fajra\u00e9leszt\u0151k csak a sz\u00f3nak m\u0171vi \u00e9s antikv\u00e1rius \u00e9rtelm\u00e9ben lesznek r\u00f3maiak. Aki \u201ePomponius Laetusnak\u201d h\u00edvja mag\u00e1t igaz\u00e1b\u00f3l Pomponio Letonak sz\u00fcletett. A klasszikus antikvit\u00e1s, \u00e9s annak egyszer\u0171 nagyszer\u0171s\u00e9ge, soha nem t\u00e9rt vissza.<\/p>\n

Ha visszatekint\u00fcnk az irodalomra, amit megvizsg\u00e1ltunk, l\u00e1thatjuk leny\u0171g\u00f6z\u0151 k\u00fcl\u00f6nlegess\u00e9g\u00e9t, m\u00e9g akkor is, ha form\u00e1j\u00e1ban g\u00f6r\u00f6g is. Igaz\u00e1n j\u00f3l jellemezte R\u00f3ma lakosait, \u00e9s rengeteg m\u00f3don fejezte ki R\u00f3ma nagyszer\u0171 szellemis\u00e9g\u00e9t. T\u00f6rv\u00e9ny, rend, igazs\u00e1g \u00e9s fens\u0151bbs\u00e9g: \u201eezek a dolgok, \u00f3 r\u00f3mai, lesznek a te m\u0171v\u00e9szeted!\u201d A latin szerz\u0151k munk\u00e1j\u00e1t \u00e1thatja a szeretet\u00fck a h\u00edrn\u00e9v, hatalom, rend \u00e9s \u00e1lland\u00f3s\u00e1g ir\u00e1nt. A m\u0171v\u00e9szet nem csak az \u00e9let egy kiv\u00e1l\u00f3 szakasza vagy egy bels\u0151s\u00e9ges \u00f6r\u00f6m sz\u00e1mukra, hanem a szem\u00e9lyes \u00e9s nemzeti dics\u0151\u00edt\u00e9snek egy eszk\u00f6ze is. Az igazi r\u00f3mai k\u00f6lt\u0151 a saj\u00e1t s\u00edrfelirat\u00e1t \u00edrja az ut\u00f3kor sz\u00e1m\u00e1ra, \u00e9s \u00f6rvend arra a maradand\u00f3 eml\u00e9kre gondolva, amit az eml\u00e9kezete hagy majd. Annak ellen\u00e9re, hogy mennyi mindent k\u00f6sz\u00f6nhetnek Hell\u00e1sznak, gy\u0171l\u00f6lik az idegen befoly\u00e1st, \u00e9s nem ismernek cs\u00edp\u0151sebb szatirikus szidalmaz\u00e1st, mint a \u201eGraeculus.\u201d A szigor\u00fa erk\u00f6lcs, amely annyira hi\u00e1nyzott a g\u00f6r\u00f6g\u00f6kb\u0151l, szabadon el\u0151ret\u00f6rt a r\u00f3maiakban. Term\u00e9szetesen a r\u00f3mai szellemis\u00e9g legt\u00f6k\u00e9letesebben a terjedelmes jogi munk\u00e1kban mutatkozik meg, eg\u00e9szen Justinianus biz\u00e1nci kor\u00e1ig. Ezeken alapul az eg\u00e9sz modern vil\u00e1g jogtudom\u00e1nya, de ezeket sajnos hely hi\u00e1ny\u00e1ban itt nem tudjuk r\u00e9szletezni, hiszen, szigor\u00faan v\u00e9ve, nem tartoznak az irodalomhoz.<\/p>\n

A latin klasszikusok \u00f3ri\u00e1si hat\u00e1st gyakoroltak a modern irodalomra. Ihletk\u00e9nt \u00e9s \u00fatmutat\u00e1sk\u00e9nt szolg\u00e1lnak ma \u00e9s mind\u00f6r\u00f6kk\u00e9. A saj\u00e1t sokkal kifog\u00e1stalanabb korunkat, Anna kir\u00e1lyn\u0151\u00e9t \u00e9s az els\u0151 h\u00e1rom Georg\u00e9t, \u00e1titatta a szellemis\u00e9g\u00fck, \u00e9s alig van olyan eml\u00edt\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 \u00edr\u00f3, aki nem mutatja jel\u00e9t a latin befoly\u00e1snak. Mindenegyes klasszikus angol \u00edr\u00f3nak, bizonyos \u00e9rtelemben, megvan a maga latin megfelel\u0151je. Pope egy Horatius volt, m\u00edg Dr. Jonson ink\u00e1bb egy Juvenal. A kora Erzs\u00e9bet-kori sz\u00ednh\u00e1z Seneca \u00fajj\u00e1sz\u00fclet\u00e9se volt, a kom\u00e9dia pedig Plautus\u00e9. Az angol irodalom olyannyira hemzseg a latin id\u00e9zetekt\u0151l \u00e9s utal\u00e1sokt\u00f3l, hogy egy olvas\u00f3 sem \u00e9lvezheti igaz\u00e1n, ha nem ismerik legal\u00e1bb fel\u00fcletesen a r\u00f3mai irodalmat.<\/p>\n

\u00cdgy h\u00e1t er\u0151sen aj\u00e1nljuk a kedves olvas\u00f3nak, hogy ne hanyagolja el az irodalomnak eme gazdag ter\u00fclet\u00e9t, amely egyform\u00e1n gazdag tiszta \u00e9rdekess\u00e9gben, a sz\u00fcks\u00e9ges kultur\u00e1lis k\u00e9pz\u00e9s \u00f6r\u00f6m\u00e9ben \u00e9s \u00fcdv\u00f6s intellektu\u00e1lis fegyelemben.<\/p>\n<\/div><\/div>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A The United Amateur 1918. novemberi sz\u00e1m\u00e1ban jelent meg H. P. Lovecraft\u00a0The Literature of Rome c\u00edm\u0171 essz\u00e9je, amelyben hosszan \u00e9rtekezik R\u00f3ma irodalm\u00e1r\u00f3l, a latin klasszikusok modern irodalomra gyakorolt hat\u00e1s\u00e1r\u00f3l. A Project Guttenberg honlapon megtal\u00e1lhat\u00f3 a Writings in the United Amateur c\u00edm\u0171 kiadv\u00e1ny, melyben Lovecraft, a The United Amateur-ben 1915-1922 k\u00f6zt megjelent essz\u00e9it gy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k \u00f6ssze. Ebb\u0151l…<\/p>\n