Hó fedi a földet,
a mély éj csak terjed,
kihűltek a völgyek,
s a láp feketén szenved,
de a dombtetőn villanó fény régi pogány
ünnepet sejtet.
Vész terhes a felleg,
nyugtalan az éjjel,
halottak ébrednek
s földöntúli kéjjel
éltetik a napot, tánccal, dallal
fakó, rothadó szentéllyel.
Nem földi széltől
leng a tölgyrengeteg,
beteges ágvégről
őrült fagyöngy lengedez.
Vigyázz, letűnt druidák sírjából
kelő sötét erők ezek.
Ily tetteknek legyél
apátja vagy főpapja,
zengd kannibál hevét,
ha eljő rút napja
az ünnepnek, s mutasd meg
a hitetleneknek a gonosz jelét!
Fordította Sütő Fanni