(A ’The Coleraine’ jig dallamára)
Jer, húzd közelebb a telt sörös kupád,
Hisz csak az evés-ivás az, mi enyhet ád.
Igyál a jelenre, míg élted ki nem húny,
Rakd meg jól a tálcád, csak belé ne fúlj!
Töltsél még! Hogyha ránk szakad az ég,
Úgysem ürítsz már korsót, ha elért a vég!
Mondják, Anakreón nagy iszákos volt,
A vörös orr vígan csak nem szégyenfolt!
Ördög tanúm, inkább rákszínre gyúljak,
Mint fél élten át liljomként, mint a holtak—
Ölembe babám! A Pokolba’ sincs még egy ilyen
Deli kuplerájos jány!
Mily peckes feltámasztva az ifjú Harry!
Lefordul a padról, már alig győzi.
Félrecsúszott az úri parókája,
Röhögve lesi részeg cimborája.
Töltsetek hát, körbe járjon a flaska,
Előbb dőlj asztal alá, mint bukj nyüves sírba!
Vigadj, vedelj, sutba vágd a mértéket!
Hullazsákból hiába is nevetnétek!
Búba sújt az Ördög! No ez istenes,
Akad nyelvem, nem járok már egyenest.
Alig tart a lábam, de jobb nékem így, mint
Hat lábbal a hantok alatt!
Betty, te boszorka! Jöjj, pattanj ide!
Fogj meg, vagy egy széket idézz izibe…
Ölembe babám! A Pokolba’ sincs még egy ilyen
Deli kuplerájos jány!
Megyek, mer’ az asszony sincs odahaza.
Vígan támolygok: a föld bír, nem a gyomra!
Alig tart a lábam, de jobb nékem így, mint
Hat lábbal a hantok alatt!
Fordította Hőnyi Katalin, 2017.12.